ha Gramofon - klasszikus és jazz zene

A kincstalálás öröme

Érdekes és izgalmas dolog a kincskeresés, de nem kisebb örömmel jár, ha váratlanul kincsre bukkanunk. Mert a meglepetés is felfokozza a fogékony figyelmet.

Fittler Katalin

Salzburgról Mozartra asszociálunk, Bayreuth szinte egyet jelent a Wagner-kultusz fővárosával, Darmstadt pedig zenész-körökben a modern zene egyik fellegvárának számít. De ahogy Salzburgban még a Mozartwoche is kétpólusú (a programban Mozart-művek mellett különböző koncepciók mentén kortárs művek is nagy súllyal szerepelnek), Bayreuthban a felújítást követően új életre kelt az egykori pompás barokk operaház, Darmstadt zenei életében is erőteljesen jelen van a régmúlt. Éspedig helyi muzsikusok belső inspirációjából. 2004-ben a Staatsorchester Darmstadt lelkes tagjai létrehozták társulásukat Darmstädter Barocksolisten néven, fontos feladatuknak tekintve a város zenetörténeti múltjából az értékek feltámasztását (egy-egy programhoz értelemszerűen vendégmuzsikusokat is meghívnak).

A borítón arany színnel, nagybetűkkel Kress neve szerepel (két hegedűversenyét tartalmazza a műsor), utána – feketével - a szólista Johannes Pramsohleré (akinek 2013-ban létrehozott kiadójánál jelent meg a felvétel), majd a modern hangszereken játszó kamaraegyüttesé. Más betűtípussal, ugyancsak arany színű felirattal tudatják a programot: Violin Concertos from Darmstadt. Ez utóbbi meghatározás csak tartalmilag, hiszen a záró szám, Johann Samuel Endlertől, az Ouverture címet viseli (vagyis, műfaját tekintve nyitány).

Az együttest irányító Pramsohler ezúttal nem saját hegedűjén játszik (P. G. Rogeri, 1713), hanem a piacenzai Giovanni Battista Guadagnini 1745-ös hangszerén.

A hat műsorszám közül ötnek (Johann Jakob Kresstől két, Johann Friedrich Faschtól és Johann Samuel Endlertől egy-egy műnek) ez a világelső felvétele. A nyitószámnak, Telemann D-dúr concertójának (TWV 53:D5) a kottaanyaga Pramsohler kiadványa.

Remek hallgatnivaló ez a műsor, ebben az előadásban. A Telemann-mű mintegy mérceként szolgál (a maga korában nagyobb elismerésnek örvendett, mint Bach!), és a hallgató örömmel regisztrálja, hogy a folytatásban nem esik a színvonal. És ez nem elsősorban a kompozíciók értékére vonatkozik (annak megítélése mindig nagy hibaszázalékkal működhet – elég, ha arra gondolunk, hány nagymesternek tulajdonított kompozícióról derült ki, hogy kevésbé jelentős alkotó műve), hanem arra az élményforrásra, amely az előadóknak köszönhető.

A reprezentatív kiadvány kísérőszövege Pramsohlertől származik. A dél tiroli származású hegedűművész, aki tanulmányait Bolzanóban, Londonban és Párizsban végezte (jelenleg is doktorátusa megszerzésén dolgozik Londonban), a historikus előadói gyakorlattal Salzburgban „fertőződött meg”, zenetudományi alapossággal ad zenei korképet, amellett, hogy a művekről sajátosságaik-jellegzetességeik feltüntetésével (tehát ideális jellemzéssel) ír.

Nyilvánvalóan a gyakorlati és elméleti tudás megléte inspirálóan hatott valamennyi muzsikus-partnerére; ettől hat nemcsak „élőnek”, de életkedvtől áthatottnak a játékuk. Figyelmesen hallgatva, észrevehető: minden „tudatos” – ugyanakkor sohasem didaktikus vagy papírízű. És minden léptékben áthatja muzsikálásukat a játék-öröm.

Ebből következik, hogy a hallgatót is ideális életérzés tölti el, akár tudatosan, akár csak zsigeri szinten, de átéli a D-dúr hangzások fényét (egyszersmind a hangszerelésben a trombiták jelenlétét, hatását), a C-dúr tételek nemes pompáját, az otthonosság érzetét keltik a szekvenciák („térkimérésükkel”), élvezetesek a dinamikai „teraszok”, s végül, de nem utolsósorban az a virtuozitás, amellyel az előadók egyszerre szereznek elismerést a szerzőnek és önmaguknak.

Az előadóművészet történetének nagyjai névként élnek, afféle közösségi tudatban, gyakran hangzó élmények nélkül. A közelmúlt és a jelen értékes alakjai pedig az időben terjedelmessé, térben pedig szinte világméretűvé tágult kínálatban csak ritkán kapják meg azt a nekik jogosan kijáró elismerést, hogy a hálás hallgató megjegyezze a nevüket. Hogy legközelebb már felismerje (hanghordozókon vagy épp koncertprogramokban), és tudatosan készüljön hasonló jelentős élmények megszerzésére.

Pramsohler informatív életrajzában örömmel fedezi fel a magyar hallgató, hogy a szólista múltjának rangos-kiemelt eseményei között tartja számon a Budapesti Fesztiválzenekarral való szereplését. Megbecsülése ez a rangos muzsikuspartnereknek (számos fellépő életrajzában hiába keresnénk a közönség számára emlékezetes fellépéseket is!), és arra figyelmeztet: saját érdekében érdemes megjegyezni a hallgatónak a számára élményt adó vendégművészek nevét is!

Cím: Johannes Pramsohler & Darmstädter Barocksolisten

Kiadó: Audax Records

Katalógusszám: ADX 13716