ha Gramofon - klasszikus és jazz zene

Az első sokk után

A Profil-Edition Günter Hänssler új albuma Rudolf Schock néhány teljes olasz operafelvételét tartalmazza német nyelven. Bizony elsőre eléggé brutális a német fordítás. Vegyünk csak egy példát! Ahelyett, hogy „Recondita armonia, di bellezze diverse! È bruna Floria, l'ardente amante mia", ezt halljuk: „Wie sich die Bilder gleichen, durch verborgene Zeichen, die braune Floria, weil Lieb für das ich fühle”. 

Zay Balázs

Sokkal jobb sors a Rigolettónak sem jutott. A mantovai herceg belépője olaszul sem könnyű a gyors énekbeszéd miatt: „Della mia bella incognita borghese toccare il fin dell’avventura voglio." Ámde mindez németül! A meglepő finom kifejezés: „Zum Schluß bring’ ich das Abenteuer mit jener spröden, unbekannten Schönen!" Megjegyzem, van ennél durvább is, amikor a németre fordított, olasz operát nem német anyanyelvű és rossz német kiejtésű énekes énekli. Nem lenne szép konkrét neveket említeni. Ami Schock felvételeit illeti, az igazsághoz hozzátartozik, hogy az első sokk után az ember megszokja a német nyelvet, engem legalábbis, aki amúgy kifejezetten szeretem a német kultúrát és nyelvet, idővel egyáltalán nem zavar, sőt, teljesen bele tudom élni magam. Több dolog miatt is. Az egyik, hogy tulajdonképpen mindig keveredik az opera története, benne a helyszín, az idő, a kor, valamint az előadás körülményei, helyszíne, ideje. Így van ez mindig, akkor is, mikor a mű történetesen az eredeti nyelven hangzik el. 

Maradjunk a már említett operáknál és vegyünk hozzá két kiváló, de eléggé negligált felvételt. A Tosca Soltival. Egyszerre a Sant'Andrea della Valle templom és a lemezstúdió. Egyszerre Mario Cavaradossi, az olasz festő és Giacomo Aragall, a katalán tenorista. Egyszerre Floria Tosca, az ünnepelt római díva és Kiri Te Kanawa. Vagy a Rigoletto Gardellivel. Mikor megszólal a fenti belépő, egyszerre látjuk magunk előtt a mantovai herceget és Aragallt, vagy aztán Gildát és a szerepbe amúgy is könnyen beleképzelhető Lucia Poppot. A felvétel adottságai tehát mindig jelen vannak. 

 

Schock hajdanán szerfelett népszerű volt, részben jó kiállása, részben hangi adottságai miatt. Az utókor hajlamos a jóképű nyugatnémet sztártenoristának, operettek és zenés filmek szereplőjének tekinteni, miközben igazán kiváló volt a komolyabb repertoárban is, nyilván elsősorban Wagner és a német romantikus szerzők estében, de nem kizárólagosan. Ezekben az olasz operákban tulajdonképpen igen jó, még ha értelemszerűen nem kifejezetten olaszos vagy délies is. Csak itt-ott nagyon más, például a Szerelmi bájital Nemironójaként az Una furtiva lagrima - azaz ebben az esetben Heimlich aus ihrem Auge - kezdetű áriájában, ahol bizony túllép a kellő finomságon hőstenor-irányban, igaz, viszont igen szenvedélyes. Ez az anyag sokkal jobb annál, amit az ember elsőre képzelne. Ennek oka alapvetően a projektek fontossága, az alapos felkészülés és a remek előadógárda lehet. A karmesterek nagyon jók: a Toscát Wilhelm Schüchter, a Rigolettót Fricsay Ferenc, a Szerelmi bájitalt Ernst Märzendorfer, A végzet hatalmát Hans Schmidt-Isserstedt, a Parasztbecsületet Heinrich Hollreiser vezényli. A szólisták többsége igen jó, Rita Streich a Rigolettóban, Carla Martinis a Toscában és A végzet hatalmában. Streich valamelyest az Erede-lemez Gildájához, Hilde Güdenhez kapcsolható. A horvát Carla Martinis Toscája más, teltebb, erőteljesebb, mint Schock másik, csak részleteket tartalmazó felvételén a finom, lírai Lisa della Casáé. Az egykor híres énekesnő a kvalitások arányosságával tűnik ki. Egy úgynevezett bónusz-lemezen áriafelvételeket hallunk vele, szép anyag, de megtöri a sort annyiban, hogy Verdi, Puccini és Mascagni áriái olaszul szólalnak meg. A karmester Wilhelm Schüchter, illetve a salzburgi Otellóban Furtwängler.   

A felvételek egytől-egyig kiválóak. Ennek - megítélésem szerint - több oka van. Az ötvenes évek elején a teljes operafelvételeket még nagy gonddal készítették, kivéve a Cetra-lemezeket, melyeket a RAI erőivel egy-egy nap alatt vettek fel. Az ekkor rendelkezésre álló gárda Németországban kitűnő volt, továbbá a szóban forgó karmesterek igen jók. A fordítás akkoriban bevett volt, itt nálunk nem sokkal korábban Klemperer is magyarul vezényelt mindent. Két karmester ráadásul nem sokszor dirigált operát. Fricsay Mozartot vezényelt gyakrabban, mást - Beethovent, Wagnert például - csak ritkán. A Rigoletto felvétele 1950-ből való. Két évvel későbbi A végzet hatalma Schmidt-Isserstedttel, akinek alig maradt fenn operalemeze (egy Cosí fan tutte létezik például ugyancsak Schockkal, szintén németül). Heinrich Hollreiserrel is jobbára csak két ritkaság ismert: a Rienzi és a Húzd rá Jonny, így nagy érték a kompakt lemezen most első ízben kiadott Parasztbecsület 1963-ból, valamint részletek A végzet hatalmából, mindegyik Hilderagd Hillebrechttel a női főszerepben. Ezt egy másik kiegészítés követi, A végzet hatalma részletei Annelies Kupperrel és Ferdinand Leitnerrel. Az 1962-es Szerelmi bájital karmestere Ernst Märzenfdorfer, női főszereplője Stina-Britta Melander. 

Igényes megvalósításuknak köszönhetően ezek a felvételek - kétségtelen furcsaságuk ellenére is - igen magas kvalitást képviselnek. 

 

Kiadó: Profil Edition Günter Hänssler 

Katalógusszám: PH20012