ha Gramofon - klasszikus és jazz zene

Dietrich Fischer-Dieskau egyedülálló művészete

„Hérakleitosz-variációk”, így jellemezhető a zene és a zenehallgató viszonya. Amikor is mind a zene, mind a hallgató a folyó szerepét tölti be. Vagy épp azért, aki tervezi, hogy – ki tudja, hányadszorra – kísérletet tesz az újra-belelépésbe.

Fittler Katalin

Sajátos jelentést kap „a még látszólag nyugalomban lévő dolgok is állandó változásban vannak” - gondolat a hangfelvételek esetében. A véglegesen rögzítésre szánt zenei anyag későbbi sorsát meghatározza a felvételtechnika, és az adathordozók amortizációjával is számolni kell. Mindehhez jön a technika fejlődése, amikor az átjátszások során egy-egy új hanghordozón minőségileg megváltozik a rögzített anyag. A mono-felvételek álsztereó változatának csakúgy vannak hívei, mint ellenzői. És vannak, akik a sercegést megszüntető sterilizálás során eltűnő mozzanatokat hiányolják. 

Vissza is lehet forgatni az idő kerekét, meg nem is – ki-ki a saját lejátszóberendezés-készlete függvényében él a rendelkezésre álló lehetőségekkel. Mindenesetre felbecsülhetetlen az egykor rögzítésre méltatott előadások visszacsempészése az egyébként is gazdag kínálatba.

Hérakleitosz meglátásának igazságával mindegyre szembesülünk felvételek újrahallgatása során. A hallgatnivaló vagy változatlan maradt (a minimális kopástól eltekintve), vagy módosult a hangzáskép. Ennél azonban talán még fontosabb, hogy változott közben a hallgató, az őt ért zenei benyomások, tapasztalatok birtokában. Nem beszélve arról, hogy minden tudatos elhatárolódás ellenére elkerülhetetlen valamiféle prekoncepciók hallás-módosító szerepe. Hiszen tudjuk, nem (csak) a fülével hall az ember… 

 

 

Zenekedvelők generációi nevelkedtek Dietrich Fischer-Dieskau (1925-2012) hangjának a bűvöletében, lettek elkötelezett rajongói az emberi (ének) hangnak. Az élmények a tapasztalat bizonyosságává erősödve könnyen emlékké archiválódnak, s megmarad a „vélemény”, miközben kopik a hangzás – egykor élményt adó – emléke. De a tény – tény. Ami átörökíthető, szájhagyomány útján, hogy újabb nemzedékek tanulják meg jó esetben – az énekes nevét, igaz, ők már gyakran hangzásélmény nélkül. Az adat viszont személytelen(edik), és aki még hallotta Dieskaut, időnként elkeseredik, amikor azzal szembesül: művelt társaságban is mind kevesebben vannak, akiknek a név felemlítése érdemi jelentést hordoz. 

A 7 korongot tartalmazó antológia több funkciót tölthet be tehát: élmény-felidézés, emlék-kontroll – és nem utolsó sorban: könnyen hozzáférhető lehetőség mindazoknak, akik már nem lehettek részesei a dalkirály estjeinek. És mindezen túl: hangzó áttekintése az énekes fiatalkori repertoárjának – tehát szembesítés azzal a sokoldalúsággal, amelynek valószínűleg része volt az énekesi habitus olyanná alakulásában, amit a későbbiekben legjellemzőbbként tartottunk számon.

Szerető hozzáértéssel készült az összeállítás – a kísérőfüzet gondosan tájékoztat arról, hogy az egyes műsor-részleteknek mi adja a ritkaságértékét (első megjelenés CD-n, stb.). Átgondoltságra vall a mintegy kilencórányi hallgatnivaló csoportosítása, és a szinte esetenként történő mérlegelés, hogy mikor kapjon helyet teljes mű (ciklus), és mikor kínáljon csak ízelítőt. Mert a gazdag anyag csupán válogatás – szemezgetés ritkaságokból, lehetőséget adva a gyűjtők Dieskau-készletének kiteljesítését. 

Mindebből következik, hogy még a Dieskau-rajongók is találnak maguknak „felfedeznivalót” – ugyanakkor a ritkaságok nem perifériára szorult margináliák, hanem értékes interpretációk. Külön böngésznivalót kínál az eredeti felvételek listája, elsősorban az évszámok tanulságosak. Nem is annyira önmagukban, mint annak tükrében, hogy hány éves énekes produkcióját halljuk.

Az első két korong jórészt a mono-felvételek korából idézi a dalénekest. Schubert, Schumann, Brahms, Wolf, Richard Strauss, Carl Loewe, Beethoven és Haydn zongorakíséretes dalai után (Gerald Moore-ral illetve Hertha Klusttal) Telemanntól a Die Einsamkeit ad különleges élményt, Edith Picht-Axenfeld (csembaló) és Irmgard Poppen (gordonka) kíséretével. (Az idősebb magyar zongoratanároknak – és érdeklődő muzsikusoknak – még megadatott a személyes találkozás a zongora-, csembaló- és orgonaművész tanárral (1914-2001), az EPTA budapesti konferenciáján.)

A következő két korong az operaénekesé, felvételtechnika szerint csoportosítva a mono és a sztereó számokat. A német dalok után egészen más zenei világba cseppenünk, amikor is németül halljuk Donizetti, Lortzing, Gluck, Mozart, Wagner, Csajkovszkij, Puccini és Verdi népszerű áriáit. Igen, az anyanyelvű operajátszás iránt Németországban is mutatkozott időszakosan igény – és az eredeti szöveget idegen (a magyar hallgatónak: harmadik nyelven) követni különleges élmény. Dieskau előadásában minden szó érthető – de mégis érződik valami „idegenség”, már csak a zenéhez való illeszkedés tekintetében is. Így lesz Falstaff „vecchio John”-ból „alter Hans”-szá. (Nem egyedülálló tapasztalat, hiszen a Berlini Német Opera számos értékes előadása hozzáférhető akár DVD-ken is.)

Nem az eredeti felvételtechnika eltérő volta jelenti az elsődleges különbséget a sztereófelvétel-válogatásnál: boldogan regisztráljuk az operák „anyanyelviségét” mind az áriákban, mind a jelenetekben (Händel, Haydn, Mozart, Rossini, Gounod, Verdi, Richard Strauss, Hindemith). És megint csak megcsodálnivaló a Dieskaunál is megszokhatatlan érzékenység, amellyel nemcsak érthetően „mondja” a szöveget (ejti a hangzókat), hanem egyszersmind mindenkor megformálja az adott kifejezés hangulatkörét, tónusát – az adott zenei környezetben.

Egyházzene kapott helyet az 5. korongon, míg a 6-7. korong a pódiuménekes emlékét idézi. Az utóbbin CD-premierként kapott helyet teljes terjedelmében (tegyük hozzá: teljes joggal) Händel drámai kantátája, az Apollo e Dafne (Agnes Giebellel és a Berlini Filharmonikusok tagjaival, Günther Weissenborn vezényletével). 

A részleteknek és a komplett műveknek egyaránt csak örülni lehet. És felfedezni, immár akár sokadszorra is újrafelfedezni Dietrich Fischer-Dieskau egyedülálló művészetét. Ami – minden változás ellenére – halhatatlan állócsillag a Zene univerzumában.

 

Kiadó: Profil, Edition Günther Hänssler 

Katalógusszám: PH20074