Egy éve jelent meg a Glowing Sonorities

Győri Noémi és Csillagh Katalin fuvola-zongora duólemeze egy éve indult (túlzás nélkül állíthatjuk, világhódító) útjára.

A Schubert, Reinecke és César Franck műveit tartalmazó lemez, 2016-ban jelent meg a Hungaroton gondozásában, a páros azóta öt lemezbemutató koncertet adott, az album sikerességét pedig a több száz eladott lemez mellett kilenc ország legnevesebb komolyzenei szaklapjainak elismerő kritikái bizonyítják.

Győri Noémi és Csillagh Katalin

A Flute Journal 2017 júliusában így írt a lemezről: „Győri és Csillagh a művek hiteles kutatását kiváló szakmai tudással és átütő előadással egyesítik, olyan hangzást teremtve ezzel, amely az akadémikus és laikus közönség számára ugyanúgy elbűvölő. Kötelező felvétel zenetudósoknak és fuvola rajongóknak egyaránt.”

„Kiemelkedő előadás, megdöbbentően gyönyörű hanggal párosítva. Olyan művészről van szó, aki nyilvánvalóan komoly figyelmet fordít a frazeálásra, az ívek megformálására és a tagolásra, miközben játéka az érzelmek olyan széles skáláját szabadítja fel, mely elengedhetetlen Undine tragikus történetének átéléséhez.” – írta a CD-Tipp programme of Südwestrundfunk idén áprilisban.

A tavaly novemberben elhunyt Kocsis Zoltán még koncerten hallotta a lemez anyagát, ezt mondta róla: „...stílushű, odaadó, lebilincselő, pontosan kivitelezett előadás...”.

„A Reinecke-szonáta ezen előadása még Pahud, Bezaly vagy Rampal felvételeivel összemérve is az egyik legjobb, amit valaha hallottam.” – szól Jean-Yves Duperron, a ClassicalMusic Sentinel kritikusának véleménye.

Aart van der Wal, az OpusKlassiek magazinban megjelent kritikájában így vélekedett: „A Glowing Sonorities egyértelmű üzenete: 'másképp nem is lehetne játszani ezeket a műveket’. Kritikusként ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy másképp elő lehet adni, de jobban semmiképp sem.”

A lemez itthon is sikert aratott a közönség és a kritikusok körében, a Bartók Rádió Kritikus füllel című műsorában a következők hangzottak el: „Hihetetlenül érzik egymást, a fuvola szólam a zongora szólam időbeliségét; annyira együtt lélegzik a két művész, ami tényleg csak a legmagasabb rendű kamarazenélésben figyelhető meg.”