ha Gramofon - klasszikus és jazz zene

Egy kis Martinit?

Giovanni Battista, avagy Giambattista, avagy Padre Martini egykor elismert zenei tekintély volt, minorita szerzetes, zenetudós és zeneszerző. 1706 és 1784 között élt, egész életét Bolognában töltötte. Híres írása az Esemplare ossia saggio fondamentale pratico di contrappunto. Hatalmas gyűjteménye volt zenei kéziratokból. Fennmaradt arcképe alapján pedáns és joviális ember lehetett. Leopold Mozart őt is megkérdezte, mikor Wolfgang Amadé fia zenei tehetsége felől tudakozódott. Martini atya neve ismert, szerzeményei azonban nemigen. 

Zay Balázs

Ezen változtat most Federico Ferri és az együttese, az Accademia degli Astrusi, akik a Warner kiadónál lemezre vették Martini atya összes szimfóniáját és versenyművét.

Sok mindenre lehetünk figyelmesek Martini atya szimfóniái és koncertjei kapcsán. Az első az, hogy ezek igen invenciózus alkotások, sok bennük az ötlet, változatosak. Így aztán sajnálhatjuk is, hogy a milyen sorsra jutnak azok a költemények, melyek kiválóak, de nem tartoznak a legegyedibb, legkiemelkedőbb művek közé. Bizony a feledés homályába vesznek, s ha előveszi is őket olykor valaki, egy bizonyos szinten túli ismertségre nemigen tesznek szert.

Ezek az igen invenciózus alkotások azonban egy kicsit retrók. Arra gondolok, hogyha nem tudnánk keletkezésük idejét, bizony valamelyest előbbre tehetnénk őket. Ez persze nem baj, mindig ilyen a haladás, az úttörők mellett ott vannak azok, akik a korábbi szinteket vastagítják derekasan. 

Ha nem is a korabarokkban, de a preklasszika idején még meglévő későbarokkban érezzük magunkat.  

Aztán felfigyelhetünk arra is, hogy olyan nagy különbség a szimfóniák és a versenyművek közt nincs. Ezen persze nincs mit csodálkozhatni, hiszen a koncert, a nyitány, a szvit, a koncert és a szimfónia tulajdonképpen egy tőről fakad és fejlődésük át- meg átfedésekkel teljes. Padre atya szimfóniái és koncertjei egyaránt kiemelt szerepet adnak bizonyos hangszereknek: csembaló hegedű, gordonka, oboa, trombita, kürt. 

 

Ám Padre Martini műveiben felfedezhető valami egészen különös is. A gyors részek invenciózusok és dinamikusak, de ennél érdekesebb sok lassú szakasz, ahol egész különös, panaszos, lamentoso stílust fedezhetni fel, különös harmóniavilággal.  

A Federico Ferri vezényelte Accademia degli Astrusi méltó előadója az anyagnak. Játékuk fő erényei közt ott van a pontosság, a kidolgozottság, és mindenekelőtt az elevenség. Ferri erős akcentusokat és dinamikai eltéréseket alkalmaz, így a játéknak megvan a maga változatossága. Persze ez a változatosság - a korhű praxist követő együttesek közül nem kevésre jellemző módon - nem mentes egyfajta sematikusságtól, azaz hamar felsejlik az a séma, melyet megfigyelve egy idő után többé-kevésbé tudja az ember, hogy mi következik, és tényleg az következik. Ennek talán az lehet az oka, hogy a vélt és nem kis részben bizonyosan valós korstílushoz alkalmazkodás némiképp felülírja a konkrét hely megengedte lehetőségek körében való, szabadabb választást. Az Accademia degli Astrusi játéka azonban az interpretációs játék erősebb keretek közt tartása ellenére is dinamikus. Ha az autentikus stílusban játszó együttesek spektrumát nézzük, azok közé tartoznak, akik határozottan játszanak, és inkább a keményebb térfélen vannak.

Elgondolkodhat az ember azon, mekkora is az utókor befogadóképessége. A művek bizony eléggé szűk körét tartja számon igazán. Ennek oka részben a kvalitás terén keresendő, de nem csak ott, mert azért vannak még a repertoáron tartott darabokkal egyenértékű vagy azokhoz nagyon közel eső minőséget képviselő alkotások is szép számmal, amelyeket alig vagy szinte soha nem játszanak. Nagyszámú mű esetén ez még inkább így van, mintegy magukat oltják ki. Bizony örökkévalóság kell ahhoz, hogy ezek ne vesszenek kárba, hanem olykor figyelmes közönség előtt felcsendüljenek.

A zene e téren talán más, mint a képzőművészet, hiszen az előadásnak komolyabb az időfaktora, egy már jegyzett festőtől könnyebb további műveket bemutatni és befogadni, mint újabbakat egy zeneszerzőtől.

Nagyon jelentősnek ítélem ezt a kiadványt, mely talán kedvet csinál másoknak is Martini atya darabjainak előadásához, a repertoár szélesítéséhez. Nagyon sajnálatos, mikor a kulturális kincs jó része csak porosodik. Nem azt mondom, hogy alkotója hozta volna létre őket hiába, mert a hiábavalóság ilyenkor sokkal inkább a recepció terén lelhető fel, az érdeklődés szűkössége miatt…

 

Kiadó: Warner Classics 

Katalógusszám: 50541970444465