ha Gramofon - klasszikus és jazz zene

Egy verzatil szoprán

A lett Marina Rebeka különleges helyet foglal el a szopránok világában. Lassan vált ismertté, ám reputációja megalapozott és megérdemelt, 2009-ben Salzburgban Rossini Mózes és a fáraó című operájában énekelt Riccardo Muti vezényletével, majd Willy Decker Traviatájában ismerte meg a világ, melyben a főszerepet hol Anna Netrebko, hol ő keltette életre. Violettát ezenkívül más produkciókban is énekelte. Így esett, hogy megelégelve a lemezcégek hezitálását, saját lemeztársaságot alapított Prima néven, s többek közt a Traviatát is felvették.

Zay Balázs

Ritkaság manapság operák igazi stúdiófelvétele. Charles Castronovo meglepően jó Alfredo, azt a kvalitást képviseli, amit Jerry Hadley vagy Neill Schicoff, ahol nem a hang kivételessége, hanem az éneklés színvonala kiemelkedő. George Petean bariton hangja inkább különleges, magas és nem lágy. A lemezfelvétel remek adottságokkal és szerfelett biztosan megvalósított Violetta-alakítást örökít meg. Rebeka nem a három hang-elvét osztja a Traviatával kapcsolatban, szerinte nem három hang kell a három felvonáshoz, hanem egy. Tulajdonképpen mindkét megközelítésnek van alapja. A hármas alapból -  de nem feltétlenül - differenciáltabb szerepformálást eredményez, míg az egyes elvontan a személy azonosságára teszi a hangsúlyt, konkrétan pedig az énekesnő képességét mutatja arra, hogy így valósítsa meg a három, alapjában eltérő szituáció megélését. Rebeka előadása involvált és átélt, miközben el is tér a Callas- vagy Cotrubas-féle, nagyon differenciált alakformálástól. 

Az új album anyagának nagy részét Charpentier, Massenet és Gounod műveinek részletei adják, a képet árnyalja Bizet (Carmen és Gyöngyhalászok is), valamint Debussy (A tékozló fiú). Akit hiányolok: Offenbach. 

 

Egy korábbi lemezén olasz áriákat énekelt, a most megjelenten franciákat. A címe Elle. Vajon másképp hat-e a hang az olasz és a francia repertoárban? Voce válogatja. Rebeka sikere több faktornak is köszönhető. Első a hang ideális volta, a skála közepe felé helyezhető el, mind színét, mind erejét tekintve. Második a technika, ami Rebeka esetében igazán kiváló. S a kettő össze is ér, hiszen hová sorolandó a tág terjedelem, a regiszterváltások nélküli magasság és mélység? Alapvetően adottság persze, de ritka esetektől eltekintve, mikor a technika csak úgy ott van, iskolázottság kérdése is. A francia áriákat tartalmazó lemez koncepciója nem bizonyos karakterekre, irányokra épül, hanem az áriák népszerűségére, ami azok vegyes voltát eredményezi. Ám ez - épp Rebeka sajátosságával együtt - maga a karakter, amit úgy foglalhatunk össze: verzatil. Rebeka nem nagyon lírai vagy nagyon fiatalos vagy drámai vagy nagyon erőteljes, hanem nagyon verzatil. Ennek köszönhetően elsősorban operaházi fellépésre predesztinált. A francia áriákat tartalmazó album érdekesen vethető össze a Traviatával. Itt is azt érezni, hogy nem törekszik bizonyos karakterek nagyon eltérő árnyalására és erősen különböző ábrázolására, hanem a zene megfelelő, biztos és hatásos megjelenítését helyezi előtérbe, bizonyos fokig eltérő hangvétellel. A hatásosság területén fontos, hogy ez Rebeka esetében hitelesen történik, magát adja, ami nem eredményez az egyes áriák viszonylatában széles színskálát, viszont őszinte. Ebben Rebeka épp ellentéte egyik meg nem nevezendő, nagyon sikeres pályatársának, aki szintén kiváló technikával rendelkezik, ám tanulja az interpretációkat, néha annyira, hogy azt is felismerni, kitől… 

Az Elle című lemez még jobban szemlélteti azt, amit a Traviata-felvétel mutatott: Rebeka mindent nagyon professzionálisan old meg a maga spontán, természetes módján. Ha Rebeka verzatil éneklését a Traviata-bejátszások közt kell elhelyezni, valahol Renata Scotto közelébe tehetjük, semmiképp sem Maria Callas, Pilar Lorengar vagy Ileana Cotrubas tájára. Rebeka a minőség ettől eltérő típusát képviseli, a biztos, széles körben érvényesíthető éneklését, amit nagyon jól mutat az Elle című lemez átfogó anyaga. 

 

Kiadó: Prima Classic 

Katalógusszám: PRIMA004