ha Gramofon - klasszikus és jazz zene

Helsinki jazzdalai

A szaxofonos-zenekarvezető Trygve Seim lemeze az első pillanatoktól fogva pimasz eredetiséggel fogadja a hallgatót. A szimplisztikus hangzás, a könnyed összjáték, a triviális harmóniamenetek, a kiválóan elhelyezett népi motívumok olyan összjátéka ez az album, amit esetleg többször is meg kell hallgatni ahhoz, hogy túl tudjunk lépni kezdeti felháborodásunkon. Irigylésre méltó ugyanis az, amikor azt látjuk – avagy halljuk, ebben az esetben – hogy a jól ismert, klasszikusnak mondható építőkockákból valami teljesen sajátos és hibátlan alkotás jön létre.

Pázmándi Gergely

A lemez zenei minősége mellett mögöttes tartalommal is rendelkezik, mivel tisztelgés többek között Igor Stravinsky és Ornette Coleman előtt, mely gesztus a bizonyos számokban elhelyezett idézeteken keresztül kerül tolmácsolásra. Igaz, hogy a szólók legnagyobb részét Seim és a zongorista Kristjan Randalu vállálja magára, de – csakúgy, mint majdnem százévvel korábban Duke Ellington zenekarában – a csapat többi tagja számára dedikált (értsd: komponált) számokat is tartalmaz a lemez.

A norvég csapat zenei összjátéka elbűvölő; makulátlanul pontos, de soha nem görcsös. A muzsikusok alázattal töltik be saját pozíciójuk minden helyzetben, a zenei kommunikáció legmagasabb fokát mutatják be. A kompozíciók szerkezete egyszerű, de változatos. A számstruktúrák többsége egymástól eltérő lefolyású, a hasonlóbbak pedig olyan nüanszokban gazdag módon különböznek egymástól, hogy a klisékből való táplálkozás gyanúját biztosan elvethethük.

Seim szaxofonjátékán egyértelműen hallható, hogy a zenész hiánytalan műveltséggel rendelkezik a jazz terén és nem kényszerből tér le a megszokott ösvényről. Magabiztosan uralja a hangszer teljes spektrumát, hangképzése elasztikus és tiszta. Melodikus szókincse a jazztradíció tárháza mellett az autentikus norvég és a keleti folklór hangzásvilágát is idézi.

Matts Eilertsen nagybőgős a zenekar tőkesúlyát képezi, hangjainak hossza és dinamikája tökéletes zeneiséggel illeszkedik környezetébe, a lemez nyitószámában hallható rövid bőgőszóló pedig már a kezdetekkor elárulja, hogy egy verszatilis bőgőst hallunk, visszafogott hangválasztásai nem bizonytalanságból, hanem bölcsességből fakadnak. Markku Ounaskari dobos a legideálisabb zenei alapot alkotja Eilertsennel. A gyönyörű hanggal megszólaltatott dobok és tányérok organikus hullámzása érzékenyen bókol a kompozíciók ívei és a bőgőjáték számára.

Az album tempója viszonylag homogén, de a zenészek ritmikai fantáziája nem engedi unalmassá válni a dalokat. A Helsinki Songs egy igen erősen ajánlott lemez minden jazzhallgatónak.

Cím: Trygve Seim: Helsinki Songs
Kiadó: ECM
Katalógusszám: ECM 2607