ha Gramofon - klasszikus és jazz zene

Megosztva

Jó ötlet volt a Profil kiadótól albumot szentelni Halina Czerny-Stefańskának. Sajnos a nevét nem helyesen írták. Legendás zongorista volt, akinek a neve manapság ismertebb a felvételeinél, két dolognak köszönhetően. Czerny-Stefańska 1949-ben Bella Davidoviccsal megosztva I. helyezést ért el a Varsói Chopin Versenyen, és ezután készült felvételei bejárták a világot. Czerny-Stefańska karrierjét később feladta lánya nevelése miatt, aki utóbb jeles csembalóművész és tanár lett. Ám később egy tévedés újra híressé tette. Az EMI kiadó ugyanis az ő Chopin I. zongoraversenyéről Václav Smetáček vezényletével készült felvételét forgalmazta 1966 és 1981 között a fiatalon tragikusan elhunyt Dinu Lipatti felvételeként. A tévedésre véletlenül jött rá valaki 1981-ben, amikor az EMI új kiadását közvetítette a BBC, és felfigyelt a Supraphon-felvétellel való hasonlóságra. Mind a BBC, mind az EMI összehasonlította a felvételeket, a megfigyelés igaznak bizonyult, az EMI visszavonta a lemezt.  

Zay Balázs 

A Profil albumán Chopin I. zongoraversenyének két felvétele is szerepel. Az említettet a Supraphon készítette a Cseh Filharmonikusokkal, a másikat a lengyel Muza a varsói Nemzeti Filharmonikus Zenekarral és Witold Rowickivel. Egyébként készült vele még egy harmadik is, melyen ugyanezt a zenekart Bohdan Wodiczko dirigálja. A Profil albuma Chopin szeretetére utal, ám Czerny-Stefańska tőle is csak csak kevés művet játszott, nem szerette például a II. zongoraversenyt sem. Mástól azonban még kevesebbet. Egy Beethoven-lemezéről tudok és Grieg Zongoraversenyének felvételéről, Jan Krenz vezényletével. 

Czerny-Stefańska Chopin-játéka kiváló. Alapvetően objektív, nincs érzelmek híjával, de ezeket nem engedi szabadjára. Játékát hallgatva az a benyomásunk, arra törekedhetett -tudatosan vagy tudattalanul -, hogy egyensúlyt tartson fenn a pontos olvasat és az egyéni megközelítés között. Kiugró jellegzetesség a fő- és mellékszólamok közötti balansz megtartása, törekvés a leírtak hű megjelenítésére, és ennek része, hogy semmi ne sikkadjon el, minél több hallható legyen. Nagyon tisztán követhetők játékában a sokszor nem hallott szólamok, s olyan is akad, hogy feltűnik egy külön megjelenített hang, mely máskor beleolvad a nagyobb vonulatba. Ugyanakkor ez sosem jelent mechanikus megformálást, mindig ott van a jól kigondolt forma. 

 

Érdemes összevetni Czerny-Stefańska Smetáčekkel és Lipatti Otto Ackerman-nal, valamint a Zürichi Tonhalle Zenekarral készített felvételét. Az EMI döntése a később Czerny-Stefańskáénak bizonyult felvétel kiadásáról szerfelett különös, mivel birtokukban volt az igazi, Otto Ackermann kísérte Lipatti-felvétel egy hiányos verziója, mellyel összehasonlítva nyilvánvaló az eltérés. De a bejátszás a vágy villamosán érkezett. Lipatti özvegye, Walter Legge és Ernest Ansermet mind arra jutottak, hogy Lipatti játéka hallható. Tudták, hogy Lipatti csak egyszer játszotta a művet Zürichben. Furcsamód bevillant a lengyel szál, aki eladta a felvételt egy bázeli gyűjtőnek, azt mondta: "a Varsói Zenekart egy Mawricki nevű vezényelte", de Lipatti özvegye tudta, hogy nem lépett fel velük. Smetáček végigjátszotta a zenekari bevezetést, Ackermann meghúzta. Előbbit - az élő felvétel zajai híján - próbának vélték, azonban nem életszerű, hogy épp a próbán játsszák végig a bevezetést. Ami a játékot illeti, Lipatti lassabb és romantikusabb, mind a hangzást, mind a frazeálást illetően, viszont ez eltér attól az objektívebb attitűdtől, mellyel a Keringőket közelítette meg a teljes stúdió- és a majdnem teljes koncertfelvételen. Amikor a tévedés kiderült, egy svájci gyűjtő az EMI rendelkezésére bocsátotta teljes felvételét az Ackermann vezényelte koncertről. Ki kapta a szóban forgó tizenöt év alatt a dicséreteket? Összetett kérdés. Nyilván mindketten, Lipatti és Czerny-Stefańska megosztva. 

Czerny-Stefańska lemezén az I. zongoraverseny mindkét felvétele kiváló. A lengyel simább, folyamatosabb, míg a cseh mind időben, mind a zenekar-zongora relációjában tagoltabb benyomást kelt. Tulajdonképpen igazságtalan, hogy egy ilyen kiváló Chopin-interpretátort ennyire kevéssé ismernek manapság. A Lipatti-ügyben történt tévedés annyiban mindenképp alapos volt, hogy a Lipattihoz kapcsolt kvalitások kétségkívül megvannak Czerny-Stefańska előadásában. 

A fő- és mellékszólamok közötti egyensúly megtartása és az ezzel sokszor elsikkadó motívumok kiemelése különösképp megmutatkozik a Prelűdökben. Ennek előadása kifejezetten nyugodt, letisztult, analitikus. A polonézek előadásában szintén jelen van a hű olvasat melletti finom egyediség, ezeket azonban valamivel szabadabban játssza. Czerny-Stefańska előadásai az alternatívabbak közé tartoznak, noha nem távolodnak el a bevett megközelítéstől. Az a jellegzetességük, hogy szokásosan mellékesnek tekintett részek fontosabbakká válnak, egyénivé teszik őket. Jó, hogy az Op. 71-es sorozat első két darabját is felvette, hiszen ezek - különösen az első - gyöngyszemek. 

A Czerny-Stefańskával 1949-ben megosztott első díjat nyert Bella Davidovicsra idősebb korában felfigyelt a Philips, és jónéhány kiváló felvételt készítettek vele. Ezt megérdemelte volna Czerny-Stefańska is. Fiatalkorában lemezeit mindenfelé forgalmazták keleten és nyugaton, aztán elfelejtkeztek róla, csak a Mazurkákat vették fel vele Japánban. 

 

Kiadó: Profi Edition Günter Hänssler 

Katalógusszám: PH20017