ha Gramofon - klasszikus és jazz zene

Nagy orosz utazás

A Hänssler-Profil cég folytatja Richter-kiadását. Az új album orosz szerzők műveit tartalmazza. Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét halljuk elsőként, kétszer is. A Karajannal 1962-ben, Bécsben készített Deutsche Grammophon-felvételt egy jóval korábbi előzi meg: 1950. május 25-én készült a Brnói Rádió Szimfonikus Zenekarával, Konstantin Ivanov vezényletével. Érdekes a kettő egymás mellett. A híres bécsi bejátszás szabályos, az elképzelés gondos megvalósítása, míg a brnói koncertfelvétel esetlegesebb. Richter ekkor fiatalabb és féktelenebb volt, Ivanov pedig, ez hamar kiderül egy furcsa lassításból, kevésbé szabályosan gondolkodott. Érdekes és eleven előadás. Hasonló, de csekélyebb különbség fedezhető fel Csajkovszkij Szonátájának 1949-es élő és 1956-os stúdiófelvétele között. Mindkettő Moszkvában készült.  

Zay Balázs

Muszorgszkij Egy kiállítás képe című darabja Richter 1958. november 14-én Kijevben született, élő felvételével szerepel az anyagban. Ez remek összehasonlításra ad alapot. Bár az összehasonlítás alapjául szolgáló felvételek nem szerepelnek a lemezen, érdemes a szóban forgó kijevi előadást szélesebb kontextusba helyezni. 

Fennmaradt egy 1949. december 8-i moszkvai élő felvétel, melyen Richter féktelen, nagyon gyors és nagyon energikus. Elsöprő erő árad belőle, érezni, amivel a fiatal pianista lenyűgözte a zenei világot a Szovjetunióban és az általa uralt országokban. A mű leghíresebb felvétele Richterrel az 1958. február 25-én készült szófiai felvétel, mely a Philips-kiadásnak köszönhetően legendássá vált. Megérdemelten persze, de azért a tágabb összefüggésbe helyezés árnyalja a képet. A Hänssler-Profil gyűjteményben szereplő, kijevi előadás három hónappal azután született, hogy Richter Moszkvában stúdiófelvételt készített a műről. Ebben az évben sokat játszotta a darabot. A felfogás szinte azonos, kevésbé sodró, mint 1949-ben, de acélos és határozott ott, ahol ez adekvát, sokszor azonban éneklő és lírai, egy egészében véve kontrasztos, de nagyon összefogott, sehol sem elengedett vagy improvizatív. Az összehasonlítást nagyban nehezíti, hogy a felvétel hangzásának milyensége erősen befolyásolja a benyomást. A szófiai koncert felvétele például kevésbé dinamikus, de nem valószínű, hogy Richter lett volna gyengédebb. A moszkvai stúdiófelvétel és a kijevi koncertfelvétel közelebb van egymáshoz. Őszintén szólva ezúttal kiemelkedőnek érzem a stúdiófelvételt, és ez erősíti bennem azt a véleményt, hogy minden megértés és tisztelet ellenére sajnálatos Richter fokozatos kivonulása a lemezstúdióból. 

 

 

A teljesebb kép érdekében érdemes még röviden megemlíteni Richter 1968. november 19-i, londoni koncertfelvételét, mely a megszólaltatás dinamikájának további gyengülését mutatja.

Érdekes része az anyagnak két kis zongoraverseny. Így nevezem azokat, melyek valamilyen furcsa oknál fogva szándékosan egyfajta minorita formában születnek meg, kerülve a nagyszabású alakot és a megszokott hosszúság elérését, s amelyek közt feltűnően sok az orosz. Ilyen Sosztakovics két zongoraversenye is, de azokat Richter nem játszotta. Glazunov I. zongoraversenyét két változatban is hozza az összeállítás 1952-ből, a leningrádi Filharmonikus Zenekarral és Karl Eliasberggel, valamint az Ukrán Rádió Szimfonikus Zenekarával és Veniamin Tolbával. S ide tartozik Rimszkij-Korszakov Zongoraversenye is, melynek itt nem híres stúdiófelvétele, hanem az 1951. április 16-án készült élő felvétele hallható a Moszkvai Ifjúsági Szimfonikus Zenekarral és Kirill Kondrasinnal. Mind kiemelkedő előadásai olyan alkotásoknak, melyek kapcsán a szerző valamilyen gátlást érezhetett, hogy mégsem emelkedhet Csajkovszkij vagy Brahms nagyságáig.

Furcsa a Rahmanyinov-rész, az I. zongoraverseny a Szovjet Rádió Szimfonikus Zenekarával és Kurt Sanderlinngel élő felvételről 1955. február 16-i dátummal és a II. zongoraverseny 1951. április 16-i előadása Kondrasinnal és a Moszkvai Ifjúsági Szimfonikus Zenekarral. Nem látni a logikát a felvételek kiválasztásában, Csajkovszkijnál egy híres stúdió és egy élő - itt egy-egy élő  -,  került kiválasztásra. A két Rahmanyinov-műhöz hasonló a helyzet Prokofjev V. zongoraversenyével, melyet a Szovjet Rádió Szimfonikus Zenekarával és Constantin Silvestrivel hallunk 1958. október 22-i dátummal. Kiemelkedik Prokofjevtől a három háborús szonáta ugyancsak élő felvételei is: a VI. 1960. július 16-i, Kijevből, a VII., amelyet annak idején Richter mutatott be, a 1954. november 24-i Varsóból (plusz egy 1958. április 16-i, moszkvai stúdiófelvétel), a VIII. 1961. április 17-i Moszkvából. Érdemes hozzáképzelni, mi minden történt ezek keletkezésekor, azaz 1940-ben, 1942-ben, 1944-ben. Ezek igazán hiteles,  korhű megszólaltatások.

Sosztakovics prelúdiumai és fúgái közül Richter elég sokat játszott, de szokása szerint csak azokat, amelyek tetszettek neki. Öt 1956-ban készült prágai stúdiófelvétel, hét 1963. június 9-i, kijevi koncertfelvétel. Utóbbit érdemes összevetni a Philips ezután röviddel készült, párizsi stúdiófelvételével. Érdekes, hogy Richter szinte mindig elégedetlen volt a stúdiófelvételekkel, pedig egészében ezek sikerültek, csak éppen azt az irreális elvárást nem tudták teljesíteni, hogy a koncerteken egy-egy rész tekintetében elért, vagy elérni érzett. 

A nagy orosz utazást még érdekesebbé teszik a dalok, melyekben feleségét, az elegáns, disztingvált modorú lírai szoprán Nyina Dorliakot kísérte. 

Richter egyszer hosszú szibériai koncertkörutat tett, kis helyeken állt meg hangversenyeket adni. Ez az újdonságokat is tartalmazó gyűjtemény szintén egyfajta nagy orosz utazás minden idők egyik legnagyobb zongoraművészével.    

 

Kiadó: Profil Edition Günter Hänssler 

Katalógusszám: PH19061