Téli utazás – Bogányiádába

A Bogányi muzsikuscsaládból két testvér, valamint egyikük muzsikus-felesége „megfertőződött” a Schubert-vírussal, amelynek – lévén mindhárman hangszeresek – a „Lieder ohne Worte” mutánsa uralkodott el rajtuk. Szerencsénkre.

Fittler Katalin

A négy Bogányi-testvér életrajzát érdemes térkép mellett követni; diákkoruktól megannyi úton járnak, ám örömünkre gyakran útba ejtik szűkebb-tágabb szülőföldjüket. Az pedig kivételes eset, hogy a honi találkozáskor hangfelvételen rögzített együttmuzsikálásra is sor kerüljön. Ez történt 2021 elején, amikor január 31-e és február 2-a között a szobi Bogányi Piano Studióban felvételt készítettek a Winterreiséből. Bogányi Gergely zongoraszólamához Bogányi Bence fagotton és felesége, Clara Dent-Bogányi oboán társult.

 

 

Mielőtt valaki úgy gondolná, valamelyik hangszer (felváltva) átvette az énekszólamot, sietek előrebocsátani: másról, többről van szó. Nemcsak azért, mert néha – az eredeti szöveg struktúráját követve – mindkét fúvós részt vesz egy-egy dal énekszólamának előadásában, hanem mert sajátosan személyes interpretációt hallunk. Nemcsak nyilvánvaló, hogy számukra hallgatólagosan is fontos a szöveg (ennek ékes bizonysága, hogy a booklet német és angol nyelven tartalmazza a ciklus szövegét), hanem szinte „lefordítják” hangszerük nyelvén az eredeti (Schubert számára fontos) érzelmeket-indulatokat. Ugyanakkor, az egész előadást áthatja valami spontán,mondhatni, fiatalos lendület, a személyesség egyfajta megnyilvánulásaként. A kifejezés mindenekfelett való szándéka érződik abban a spontaneitásban, ami a legritkábban hallható stúdiófelvételek esetében. Tehát az együttmuzsikálás, a műsor megszólaltatása „felülírja” a stúdiófelvételeknél – jogosan – elvárt perfekció-igényt, a lelkes-személyes részvétel adja a közvetlenség élményét, amitől egyszerre érezzük, hogy az szól, amit/ahogyan megszólaltatni akartak, és a pillanat ihletét. Különleges ízt ad a produkciónak, hogy vállaltan mernek „romantikusan” játszani, tehát függetlenül a megannyi dal-interpretáció során „megszokott” tempóktól, úgy mondják el – szavak nélkül – a dalokat, ahogyan habitusuknak megfelel. Tehát néha nekiiramodik a tempó, máskor mernek bátran „állóképet” rögzíteni. 

Olyan ez, mint amikor ismert verset hallunk korábban nem hallott előadó tolmácsolásában. A tartalomra szinte ösztönösen figyelünk csupán (miközben nyilvánvaló, hogy minden „arról szól”), a kivitelezésre pedig két szempontból is: az interpretáció által kibontakozó folyamatokra egyrészt, másrészt pedig az előadói személyiségekre, mintegy az ő produktív teljesítményükként értékelve mindazt, ami megszólal.

A lelkesedés és az ügyszeretet sugárzik – és fénye néha már-már feledteti azokat a sötét tónusokat, negatív érzéseket, amelyek áthatják Schubert zenéjét. Még akkor is, amikor szinte vidám, hiszen gyakran a könnyek fénytörésén keresztül jut kifejezésre.

 

Kiadó: hänssler CLASSIC 

Katalógusszám: HCD 21023