Variációk zongorára

Három lemez, három pianista, három világ. Josep Colom spanyol zongorista összkiadásokban jeleskedett:  Manuel Blasco de Nebra, de Falla, Mompou. Megérdemelte, hogy most a repertoár két központi darabját rögzítse vele a madridi Eudora lemezcég, két h-moll szonátát, Chopinét és Lisztét, jó szerkesztésben, a két nagylélegzetű, vehemens művet ugyanis két csendes és sötétes darab, Chopin két Op. 62-es Noktürnje és Liszt Balcsillagzata választja el egymástól. A lemez hangminősége nagyon jó, a zongora hangja plasztikus, testes.

Zay Balázs

Ami Colom játékát illeti, ízlésesnek és mesteri szinten megoldottnak lehet mondani. Semmiképp sem virtuóz, inkább kiérlelt és a meghatározott keretek közt maradó. Colom jó stílusérzékkel mindvégig meggondolt, meggyőző és a maga módján változatos képet tár elénk.

Egészében véve nyugodt, de nem teljességgel drámaiság nélküli előadások, melyekben a kimértebb tempók megtartása mellett a hangerő nem meglepő, hanem szintén kiszámított növelésével ér el hatást az előadó. Nem lehengerlő, nem meglepő, de ízléses és kiérlelt interpretációk ezek. Értékei nem rögtön tűnnek fel, de figyelmes hallgatás mellett megmutatkoznak. 

 

A második lemez anyaga korban nem különül el. Három Schumann-mű, több Chopin-relációval. Kiadója a Hänssler. Klara Min, dél-koreai származású zongorista világa egészen más. Ha Colomnál a tisztes tudás dominált, nála, amellett, hogy ez teljes egészében, sőt, azon túl is megvan, az érzés és a fantázia játssza a főszerepet. Min nem megy nagyon messzire a megszokottól, de nem is követi a bevett sémákat, hanem a zene inspirációjára figyelve, mély átéléssel nyújt egyedi produkciókat. Az Arabeszket Min kifejezetten chopines hangulatban ragadja meg. Zongorahangja alapvetően erős, testes, és meglehetősen változatosan - egyfajta keretrendszeren belül - kiemelten figyel a relációkra, a belső összefüggésekre, a belső összefüggések kialakítására. Ezek nem erőltetett kialakítások, de gyakorta meglepők. Bár nem oly mértékben, hogy meghökkentőnek volnának nevezhetők. Min stílusának további markáns ismertetőjegye a bontásra való hajlam, azaz bizonyos szokásosan összefogott részeket kissé szétbont. Ilyen a Kreisleriana kezdete is. Nem úgy, ahogy Richter húzta szét Mozart szonátáit, hanem kisebb egységeket illetően, a struktúrának új megközelítését mutatva. Klara Mint igazán meggyőző és mélységeket felmutatni tudó zongoristaként mutatja be a lemez.

 

A harmadik korong egy fiatal itáliai pianista, Giuseppe Albanese összeállítása, Felhívás keringőre címmel. Persze nem mindig keringőről, hanem táncról szól, ahogy Weber művének eredeti címe, valamint annak angol és olasz megfelelői is. Albanese szabadon játszik. Differenciáltan szólaltatja meg a hangszert, a ritmikát lazábban véve és némi térbeli változatosságra törekedve. Albanese játéka olaszosnak is mondható, hiszen kötetlen, szabad. A Tausig átdolgozásában megszólaló Weber műve után Dohnányi átiratában Delibes Coppeliájának Keringője, aztán Pletnev Diótörő-szvitje következik, majd az orosz balettnél maradva Guido Agosti átiratában A tűzmadár három tánca, végül illő módon már francia téren találjuk magunkat, a lemez legérdekesebb részénél. 

 

Itt elsőként Leonard Borwick átiratában Debussytől az Egy faun délutánját halljuk, ami részben kontraszt, hiszen nem kifejezetten tánc, de az is van benne, majd a tánc apoteózisa, Raveltől a La valse. Albanese kiválósága leginkább e két utóbbi műben mutatkozik meg, melyek előadása különös készültséget igényel. Albanese nemcsak a könnyebben megfogható rövid táncokat, hanem e két bonyolult alkotást is kellő színvonalon adja elő. Koherens a műsor, a játék. Szomorú időkben - például Mahler után  - jó feltenni ezt a lemezt, mely azt mondja: Hellicht ist das Leben, ist der Tanz.       

 

Kiadó: Eudora 

Katalógusszám: SACD 2002

 

Kiadó: Hänssler Classic 

Katalógusszám: HC19024

 

Kiadó: Deutsche Grammophon 

Katalógusszám: 00028948189700