ha Gramofon - klasszikus és jazz zene

Vonósnégyes-utak

Két, elsőre talán távolinak tűnő kiadvány, az Amadeus és a Schumann Vonósnégyes lemezén is szerepel Haydn Op. 76/4-es kvartettje. Bár a két együttes időben távol van egymástól, összehasonlításuk stílus és hangzás tekintetében érdekes felvetésekre ad lehetőséget.  A II. világháború utáni mintegy négy évtizedekben a vonósnégyes műfaja szinte összeforrt az Amadeus Kvartettel. Megérdemelten. Ők reprezentálták az újabb hangot és a széles kitekintést, bár meg kell jegyezni, hogy a XX. század területére csak elvétve léptek. Ám az azt megelőző időszak szinte minden jelentős fejezetét átfogták, amiben természetesen hangsúlyos rész jutott Haydnnak.

Zay Balázs 

Az Audite sorozatának egyik darabja az Amadeus Quartett Haydn-felvételeit tartalmazza, melyeket a RIAS stúdiójában készítettek. Roppant érdekes anyag. Rögtön megkérdezhetnénk, miért is, hiszen a Deutsche Grammophon számára szinte mindent felvettek. Három korai kvartettet azonban nem, így ezek először most jelentek meg az ő előadásukban lemezen. Ezek: az Op. 9/3-as, az Op. 20/5-ös és az Op. 33/2-es vonósnégyes. Mindhárom felvétel korai, 1951-ből, illetve 1952-ből való.

A többiről készült Deutsche Grammophon-felvétel, ám legtöbbször igen nagy időbeli eltéréssel. Érdekes összehasonlítani, amikor szinte ugyanakkor készül rádió- és lemezfelvétel, hiszen ekkor is jelentkeznek különbségek. De még inkább érdemes megfigyelni a párhuzamos anyagokat akkor, ha nagy az időbeli eltérés. Ennek szemléltetésére következzenek a RIAS felvételi időpontok és a Deutsche Grammophon publikációs időpontjai: Op. 54/2: 1969 – 1973, Op. 64/3: 1956 – 1975, Op. 64/4: 1959 – 1974, Op. 74/1: 1951 – 1979, Op. 74/3: 1957 – 1979, Op. 76/1: 1960 – 1971, Op. 76/3: 1951 – 1964, Op. 76/4: 1952 – 1971, Op. 77/1: 1969 – 1965, Op. 77/2: 1950 – 1965, Op. 103: 1952 – 1981, Op. 51: 1952 – 1972. 

A rádiófelvételek tehát az Op. 77/1-es kvartett kivételével általában jóval korábbiak. Természetesen változott az interpretáció, ám nem alapjában véve. Haydn zenéje egyértelműnek tűnhetett a kvartett számára. Nem úgy, mint Mozart és Brahms, akiknek műveinél egyrészt konceptuális megfontolások késztették őket némi változtatásra, másrészt olykor partnerek stílusa módosította modorukat.  Haydn esetében ilyen markáns változás nem történt. Haydn különösen közel állt a kvartetthez. Amit hoztak, a korszerű, szinte objektív hang, s ez Haydn műveiben különösképp együtt járhatott a játék szabadságával. Nem hiányzott előadásaikból a finomság és a szépség sem, de elsősorban nem ezzel tűntek ki. A lassú tételekben olykor igen varázslatos hangzást produkáltak, példa erre az Op. 54/2.es Kvartett Adagiója (melyről két felvételt is hallhatunk, a 69-es teljes bejátszást ugyanis e tétel 1950-es felvétele követi). Még szebb az Op. 64/4-es Vonósnégyes „Adagio. Cantabile e sostenuto” tétele. Az együttes előadásmódja Haydn esetében máig megtartotta reprezentatív jellegét. Haydn és az Amadeus Kvartett alapvető hozzáállása hasonló: nem a különösen jellegzetes, hanem a természetesen karakteres keresése dominál, a változatos, ám nem szélekig menő játék. Domináns jellegzetesség az eléggé erős, testes hangzás is. A természetes, a magától értetődő keresése talán magyarázata annak, miért állt Haydn világához különösen közel az Amadeus Quartett.

Különösen érdekes az utolsó két mű, az Op. 103-as Vonósnégyes és a Krisztus hét utolsó szava a keresztfán. A RIAS és a Deusche Grammophon anyagán kívül még egy kisebb csoportot képeznek az együttes egyéb felvételei. Az ötvenes években mind a His Master’s Voice, mind a Westminster számára készítettek felvételeket, többek közt Haydn-művekről is.  Az utolsó vonósnégyesről három felvételük is fennmaradt. A legkorábbi, londonit nem sokkal a RIAS bejátszása követte, a Deutsche Grammophoné pedig majdnem három évtizeddel későbbi. Ez a mű részben Schubert Befejezetlen szimfóniájának párja, hiszen utolsó, két tételes alkotások, ám míg Haydn műve alapjában véve vidám, Schuberté nagyon szomorú.

A Krisztus hét utolsó szava a keresztfán RIAS- és Deutsche Grammophon-felvétele között két évtized telt el, s nagyjából félúton van köztük a Westminsteré, mely 1961-ben meg Európában (Németországban Heliodor-, Franciaországban Vega-kiadásban). Különösen érdekesnek tartom, hogy ebben a műben az együttes a megszokottnál több érzelmet fejezett ki a klasszikus művek esetében tőlük megszokottól.A RIAS-bejátszások hangzása mindvégig igen jó, telt és tiszta. Ez azért is érdekes, mert a romantikus anyagban feltűnő volt részben az élesebb, részben a vékonyabb általános hang.

A Schumann Vonósnégyes új lemezén is szerepel a RIAS-anyag egyik darabja: Haydn Op. 76/4-es kvartettje. A lemez egy másik német kiadó, a Berlin Classics gondozásában jelent meg. A Schumann Quartett napjaink egyik fiatal együttese, nevét nem a zeneszerzőről kapta, hanem három (két hegedűs és csellista) tagja családnevéből. Bár időben távoliak, összehasonlításuk az Amadeus Kvartettel egyáltalán nem inadekvát, sőt, nagyon érdekes.

A korong címe Tájak, s az említett művet Takemitsu Táj I című rövid darabja, Bartók II. Vonósnégyese követi, majd egy másik rövid művel, Pärt Fratres című alkotásának vonósnégyes-változatával zárul a sor. A Haydn-mű címe napfelkelte, akár felfoghatjuk úgy is, hogy a vonósnégyes napja vele kelt fel. A Schumann Quartet modora kevésbé eleven, a kor uralkodó szemléletének megfelelően kicsit hidegebbek, kiszámítottabbak. Általában tempóban is mérsékeltebbek. Ám ez egy sor része, hiszen ha összevetjük az Amadeus Kvartett stílusát a II. világháború előtti vezető vonósnégyeseket jellemező uralkodó stílussal, akkor ott is hasonló lépést figyelhetünk meg, nevezetesen az objektívebbé válást. Innen visszatekintve az Amadeus Kvartett egész lezser és szabad, de az akkori összehasonlításban felette objektív. Egyébként pedig érdekes módon kapcsolja össze a két együttest a testes és mindig nagyon anyagszerű hangzás. Hangzás terén mindkét együttesnél vannak finomságok, de inkább módjával, ugyanis sosem válnak éterivé, és pianóik is materiálisak. Közben az előadás végig alaposan megfontolt.

Katalógusszámok: Audite 21.426, Berlin Classics 0300836BC