ha Gramofon - klasszikus és jazz zene

Zongorával, zenekarral, barokk hegedűvel

A Gramofon állandó kritikusa ezúttal nem a megszokott módon, archív feltvételekről, hanem a Deutsche Grammophon három újdonságáról írt recenziót.

Zay Balázs

Seong-Jin Cho új lemezén Mozart XX. d-moll zongoraversenyét (K466) két szonáta követi: No. 3 B-dúr, K 281 és No. 12 F-dúr, K 332). Odaadással, végig erős ritmikai-dinamikai kontrollal játszik. Ebben az esetben is meggyőző a tiszta billentés, a zongora markáns, ugyanakkor nem túl kemény megszólaltatása. A fiatal dél-koreai pianista első Mozart-lemeze bizonyos tekintetben két Chopin-lemeze közt foglal helyet. Ez a Mozart-lemez hangvételét tekintve érdekes módon korábbi két Chopin-lemeze között helyezkedik el. A varsói Chopin-versenyen rögzített élő felvételeit a pregnáns billentés és az összeszedett, dinamikus játék jellemezte, míg az I. zongoraverseny előadásában számomra a cantabile előadásmódot néhol túlzottan visszavetten és dolce oldotta meg – részben épp az őt jellemző markáns billentést hiányoltam. Itt most ideálishoz közeli az arány, nem lehet hiányolni a dallamívek érzékeltetéséhez szükséges legatót, ugyanakkor végig megmarad a határozott hangzás. A d-moll zongoraversenyben ezúttal sem találtam meg azt a tragikus mélységet, mely egyébként a mű sajátja, de ízléses, tehetséggel és odaadással megvalósított előadásról van szó. Yannick-Nézet-Séguin és az Európai Kamarazenekar a várakozásnak megfelelően csiszolt, harmonikus kíséretet biztosít.

Yuja Wang berlini szólóestjének élő felvétele egészen más zongorázási és fellépési stílust mutat. A fiatal kínai zongorista szokása szerint amit csak lehet, megmutat. Igen lenge öltözetben jelent meg ezúttal is. Ám nemcsak testéből, zongoratudásából is igyekezett minél többet prezentálni. El kell ismerni, hogy kiválóan zongorázik. Némelyek töprengő megközelítéséből, kereső attitűdjéből nem sok van benne. De az biztos, hogy a technikának mestere és – ha megközelítése féktelen és vad is – stílusismeretnek sincs híjával. A program tulajdonképpen koherens, Rahmanyinov egy prelűdje és két étude-tableaux-ja után Szkrjabin X. szonátája, majd egy kitérő után, zárásképpen, Prokofjev VIII. szonátája. A kitérő nem orosz, de szintén virtuóz etűdök kis sorozata: Ligetitől három. Nem lehet azt mondani, hogy Wang virtuozitása felületes volna. Attitűdjében kétségkívül dominál az erő és az ügyesség megmutatása, de tehetsége és iskolázottsága révén nem vitás, hogy mind a romantikusabb, mind a modernebb darabok fő vonulatait meg tudja ragadni. El kell ismerni, lenyűgöző a maga módján.

Giuliano Carmignola olasz barokkhegedűs a hangszer irodalmának csúcsával, Bach három szonátájával és három partitájával lépett elő. Rögtön egy nem lényegi, de zavaró és érthetetlen aspektus. A hangmérnöknek sikerült rögzítenie a művész légzését. Ez szerfelett zavaró és szokatlan, nem emlékszem, hogy valaha is zavart volna az előadó levegővétele e művek bármelyik felvételén. Kár. Senki sem vádolhat azzal, hogy a historikus előadásmód túlzott híve volnék. De nyitott és bizony igen sokszor valóban lelkes vagyok. Most is.

Carmingolát nem véletlenül tekintik kiemelkedő barokkhegedűsnek. Nem a megszokott rekonstruktív sémákat hozza, melyek mentén a zenélés sokszor egy rövid megnyerő hangzású rész után sablonossá válik, hanem a darabok mély és egyéni megközelítésű megélésének szép példáját. Érezhetően van ebben némi szándékos másságra törekvés, de ez önmagában véve nem probléma, csak akkor, ha öncélú. Ezt itt nem érzem. Azt viszont igen, hogy nagyon sokszor mélyen megragadja ezeket a mindennél mélyebb és talányosabb zenéket. Ha ki lehet is emelni néhány előadást – elsősorban Milstein második felvételét - nincs előadó, aki ne csak egy - akár mély és összetett – oldalát tudná csak kiragadni e felettébb összetett és mély daraboknak. Carmingola közel jutott hozzájuk, ez nem kérdés. Előadása sokban más, mint megszoktuk. Vékonyabb persze, és inkább lassú, változatos, sok benne a meglepetés és sok esetben meggyőző. Azt külön értékelem, hogy mer szabad és improvizatív lenni, ugyanakkor nem esik szét, még ha elég messzire elmegy is a valós vagy vélt keretek feszítésében. Mindenképp figyelemreméltó előadás.   

Kiadó: Deutsche Gramophon – Universal

Katalógusszámok: 0289 483 5522 8, 0289 483 6280 6, 0289 483 5050 6