Zenei panoráma - új kötet Kroó György írásaiból

Részletek

Közzétéve: 2011. október 18., kedd, 19:24

Zenei panoráma – Kroó György írásai az Élet és Irodalomban (1964–1996). Ezzel a címmel, a Gramofon Könyvek sorozatban jelent meg az a csaknem ötszáz oldalas kiadvány, amely a 20. század egyik legjelentősebb magyar zenekritikusának, zenetörténészének és a zenei ismeretterjesztésben is mércét állító egyéniségének, Kroó Györgynek az Élet és Irodalom hetilapban publikált írásait tartalmazza. A kötet szerkesztője, közreadója Várkonyi Tamás zenetörténész, lapunk korábbi főszerkesztője.

Gramofon-információ

A 239 cikk az 1964 és 1996 közötti évtizedek zenei és kulturális életébe nyújt betekintést, kortárs zenei bemutatókról írott kritikák révén, de nemcsak az új művekről, aktív zeneszerzői műhelyekről, európai és magyarországi trendekről, hanem az előadóművészet és a zenei kompozíciók örök kérdéseiről, a magyar zenei életet mozgásban tartó eseményekről is olvashatunk. A most első ízben a nagyközönség elé kerülő pillanatképek színes sorozata ezeknek az évtizedeknek zenei-kulturális panorámáját nyújtja. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a kötet – ahogyan Kroó György írta egyik recenziójában – „egyszerre történelem és életrajz, művészetszociológia és világpolitika, arckép, kordokumentum és nagyszerű olvasmány”.

Részlet Kovács Sándor zenetörténész előszavából: „A most közzétett írások ugyan önmagukért beszélnek, de talán mégsem haszontalan, ha néhány szót szólunk hátterükről is. Nem szabad elfelejteni, hogy Kroó tanár úr alapító főszerkesztője és haláláig vezetője volt a Magyar Rádió Új Zenei Újság című heti magazinműsorának. Itt hétről hétre beszámolt koncertélményeiről. Az Élet és Irodalomban publikált írásai tehát kritikai tevékenységének egy részterületét mutatják: elsősorban új magyar művekről és néhány különösen fontos eseményről (például versenyekről) vagy új kiadványokról szólt ezen a fórumon. Számot kell vetni továbbá az akkori politikai-kultúrpolitikai helyzettel. A kritikák többsége arra az időszakra esik, amelyet utóbb, igen eufemisztikusan a Nagy Testvér, a Szovjetunió történetében a brezsnyevi „pangás” korának neveztek el. Ithon ez volt a Kádár-korszak néha felhősebb, néha derűsebb időszaka. A zenei élet nem feltétlenül követte a politika vargabetűit: immár évtizedek távolából inkább folyamatos nyitásról, merev ideológiai dogmák fokozatos enyhüléséről beszélhetünk. Aki végigolvassa Kroó tanár úr kritikáit, világos képet kap ezekről az esztendőkről. Mintha fotósorozatot látnánk. Ez történt, két hét múlva meg ez. A pillanatfelvételek élesek, hitelesek.”