2011 Flórez éve volt

Részletek

Közzétéve: 2011. december 27., kedd, 12:56

Az Ópera Actual című, Barcelonában megjelenő szakmai lap az év énekesének választotta Juan Diego Flórezt. Az elismerés rangját jelzi, hogy a folyóirat szerkesztőbizottságaként olyan énekes kollégák neve sorakozik az impresszumban, mint Jaime Aragall, Teresa Berganza, Montserrat Caballé, José Carreras, Plácido Domingo, Juan Pons. Olyan ez mintha valaki az éneklés Nobel-díját kapta volna meg. Albert Mária írása.

A perui tenor ezekben a hetekben Donizetti Linda di Chamounix című operájában lép fel Diana Damrau oldalán, a barcelonai Gran Teatre de Liceuban. Az új  produkció a római operaházzal együttműködésben jött létre. Egy budapesti iroda társasutat is szervez a január 8-ai előadásra. Ha valaki november 28-án a Magyar Állami Operaházban Flórez-fanná vált, számára itt a lehetőség – ha a pénztárcája is bírja…

Flórez-fanná válni pedig könnyű. Az énekes rendkívül vonzó színpadi személyiség – ez a budapesti szabvány koncertműsorból is kiderült. Hogy néhányan nehezen oldódtak fel, azt az elvadult és ostoba marketingszlogen számlájára írhatjuk – sajnos a dalszínház közleményei új Pavarottiként reklámozták a lírai tenort. Pavarotti ritka tünemény volt az operajátszás történetében, emlegetésével bűn visszaélni. Flóreznek pedig semmi szüksége efféle összehasonlításra; ő önmagával azonos, nem utánoz senkit, és ez épp elég ahhoz, hogy becsüljük és akár rajongjunk is érte. A hang egyedülállóan hajlékony, a technika pompás, a csúcshangokat virtuóz könnyedséggel fogja meg az énekes és hibátlan ívet húz az alsó regiszterektől a legfelsőkig, igazi belcanto produkció részesei lehettünk. A műsorválasztás is kitűnő volt: arra késztette a „pavarottisággal” beetetett publikumot, hogy türelmesen hallgassa meg Rossinitől előbb az Otellóból Rodrigo áriáját, és csak utána andalodjon el A sevillai borbélyból Almaviva gróf áriáján. Ismereteink gyarapítása céljából egy Boieldieu-részlettel indította a program második részét. Végül a tervezettnél nyilván több ráadással köszönt el a magyar hallgatóságtól, megkoronázva az estet Az ezred lánya Toniójának bravúráriájával.

Flórez feltűnése az Andrássy úton néhány rosszízű megjegyzést is kiváltott. Azok, akiknek a kezéből a hatalom kicsúszott, drágállták Flórezt, fölösleges pénzkidobásnak tartották felléptetését. A perui énekest tavaly hirdette meg egy magánszervező, de a tenor beteg lett – ez ugyan hihető, de valószínű, hogy a pénz sem jött össze a gázsira. Flórez azonban a lekötött koncertet nyilván pótolni akarta, mert művészi tisztesség Európában még ismert fogalom. Az ajánlatot a Magyar Állami Operaház abszolválta, és jól tette. A morgolódók pedig vessenek számot, hány másod- és harmadosztályú énekest kötöttek le a hazai mezőny kárára. Flórezhez csak kicsit is hasonló talentum azonban nincs a magyar palettán, a közönség is megérdemelte, hogy virágkorában, és ne a leszálló ágban találkozzon egy igazi sztárral, Juan Diego Flórezzel.

Albert Mária

Juan Diego Flórez az Ory grófja című Rossini-vígopera címszerepében. Forrás: Gramofon-archív