Rattle búcsúja

Sir Simon Rattle 1987-ben vezényelte először a Berlini Filharmonikusokat, majd 2002-től jó másfél évtizeden át az együttes első karmestere volt, pályájának ezt a szakaszát Mahler VI. szimfóniájának előadásai foglalják keretbe.

Fittler Katalin

Kivételes kiadvány, két CD-korongon a Mahler-szimfónia két előadása, továbbá – bónuszként – egy Blu-ray azoknak, akik ilyen lejátszóapparátussal is rendelkeznek. Mindez díszkiadásként, értékes-informatív kísérőszöveggel és gazdag képanyaggal. Afféle „Hommage à Sir Simon Rattle”-ként is értelmezhető, hiszen Mahler VI. szimfóniája az a mű, amely mintegy bezárja a kört Rattle berlini működése körül; 1987-ben ezzel debütált a Berlini Filharmonikusoknál (vezető karmesterükként 2002. szeptember 7-én Thomas Adès Asyla című kompozíciójával és Mahler V. szimfóniájával mutatkozott be), és ugyancsak a Tragikus melléknevet viselő VI. szimfónia szerepelt a műsoron, amikor leköszönt vezető karmesteri tisztségéből.

Az első CD-n a 2018-as, a másodikon az 1987-es előadás szerepel. Időrendi egymásutánjukban meghallgatva őket, a régebbi felvételen a nyitótétel erőteljesebben szólítja meg a hallgatóságot. Talán a szituációnak is része van ebben – a lelkesedés hozzájárulhat a kifejezés intenzitásához, míg a másodiknál mintha némi érzelmi távolságtartás érződnék.

A koncepció mindkét esetben ugyanaz, az időtartamok összevetése is erről árulkodik, hiszen mind a négy tétel csupán kevéssel hosszabb időt vesz igénybe.

VI. szimfóniám olyan talányt ad fel, aminek megfejtésére csak az a nemzedék vállalkozhat, amelyik az első ötöt már felszívta és megemésztette” – így vélekedett Mahler, azonban az utókor zenekedvelője akár szívesen figyelmen kívül is hagyja a „talányt”, elfogadva a kompozíciót olyannak, amilyennek Mahler megírta, s amilyennek az interpretátorok közvetítik.

A VI. esetében kiváltképp a karmesterek számára fontos tény, hogy a két közbülső tétel sorrendjét Mahler megváltoztatta. Először a Scherzo került a második helyre, s azt követte a lassú tétel (Andante moderato), majd felcserélte a sorrendet, s ő maga mindig a Scherzót a harmadik helyre sorolva szólaltatta meg. Hogy e két verzió között voltaképp döntési lehetősége van a karmesternek, erre a 2009-es Mahler-ünnep alkalmából mutatott rá Fischer Iván. A műsorfüzetben megosztotta azt a tapasztalatát, amelyet egy hosszabb európai turné során szerzett, amikor a két verziót felváltva játszatta a Budapesti Fesztiválzenekarral: „A Scherzo-Andante sorrendet követő előadásokon csodálatos volt az átmenet a két tétel között, de határozottan nyomasztónak éreztem az első tétel után a Scherzo méretét és súlyát. Az Andante-Scherzo koncerteken fantasztikus egyensúlyt és változatosságot tapasztaltam. Világossá vált számomra, hogy Mahler váratlan döntése zseniális ötlet volt.”

A Berlini Filharmonikusok is a Fischer Iván által is preferált tételsorrendet követi Sir Simon Rattle irányításával. Az eredmény: aktív zenehallgatás, melynek bőségesen jut ideje a kibontakozásra. Ugyanakkor a hallgató egy pillanatig sem érzi terhesnek vagy fárasztónak azt a komplex zenei „világegész”-t, amelybe belekerült. Hosszúnak sem tűnik a mű, talán a Fischer Iván által is felemlített fantasztikus egyensúly és változatosság következtében. Belefeledkeztető – az ember már-már hajlamos arra, hogy szívvel-lélekkel hallgatnivalónak tartsa.

A Berlini Filharmonikusok életének – a sok közül – az egyik rendkívül sikeres fejezetét fémjelzi a mű két előadása. Talán azért is szerencsés választás, hogy az együttműködés két kiemelt eseménye közül ily módon nem kellett választani. Habár a hálás zenebarát bármelyikért csak köszönetét tudja kifejezni. Rattle-nek és a Berlini Filharmonikusoknak egyaránt.

Cím: Berliner Philharmoniker - Sir Simon Rattle - Gustav Mahler: Symphonie Nr. 6

Kiadó: Berliner Philharmoniker Recordings

Katalógusszám: BPHR 180231