Zurgó együttes - Bemutatni a csángók lelkivilágát

Részletek

Közzétéve: 2011. december 15., csütörtök, 14:03

Csaknem két évtizede kutatja, műveli és terjeszti a moldvai csángók zenéjét, táncát és kultúráját a számos szakmai díjjal elismert Zurgó együttes. Az Európa-szerte népszerű formáció két tagja, Draskóczy Lídia hegedűs és Németh László kobzos a zenekar történetén keresztül mesélnek az ősi népcsoport páratlan kulturális örökségéről. Bencsik Gyula interjúja.

Részlet a beszélgetésből

Gramofon: Milyen indíttatásból kezdtétek a kilencvenes évek elején éppen a csángók zenéjét kutatni? Egyáltalán a rendszerváltásig mennyire volt ismert és megismerhető a moldvai kultúra?

Draskóczy Lídia: Kezdetektől tagja vagyok a Zurgónak; Nagy Bercel, az együttes vezetője hívott a zenekarba. Moldvába 1994-ben jutottam el először. Akkor találkoztam azokkal az idős emberekkel, akik még a hagyományos zenét játszották, magam is rögzítettem a zenéjüket. Pótolhatatlan felvételeket készítettünk, mert bár attól kezdve évente olykor kétszer is visszatértünk hozzájuk, az adatközlő hegedűs bácsik közül időközben többen meghaltak. Azelőtt csak klasszikus zenét tanultam, a csángó népzenét lejegyzések híján csak élőben, személyesen tőlük leshettem-tanulhattam el. 1997-ben aztán az általam lejegyzett dallamok kottáit ki is adták.

Németh László: A kilencvenes évek elejéig nem volt közismert a csángó népzene, a Ceauşescu-éra alatt nemhogy a magyarországi, de még az erdélyi magyarok sem nagyon mehettek Moldvába. A csángó táncház 1988-ban indult a Marczibányi Téri Művelődési Központban, a Tatros együttessel. Jómagam a cserkészmozgalomban kezdtem muzsikálni, először furulyán játszottam, kobzolni később kezdtem. Több kitérő után népzenetanári képesítést szereztem Nyíregyházán, jelenleg a Hagyományok Háza népzenei archívumában dolgozom. Moldvába az utóbbi hat-nyolc évben járok intenzíven, igyekszem minél több felvételt készíteni, minél többet megtudni a csángók zenei világáról, ami a magyar népzene fő tömbjétől eléggé eltérő. Erős benne a románság és az ott élő más népek hatása. Kodály és Bartók nem jutottak el Moldvába, elsőként Domokos Pál Péter gyűjtött ottani dalokat, 1929-ben. A hangszeres tánczene, amivel a Zurgó foglalkozik, nagyon kevéssé kutatott. Még ma is él néhány adatközlő Moldvában, akiket érdemes felkeresni. Például még 2003-ban is találtam egy most 89 éves bácsit, akit régen gyakran felfogadtak, hogy táncmulatságokon furulyázzon.

A teljes interjú elolvasható a Gramofon 2011-2012. téli számában, amely megvásárolható a www.gramofon.hu/terjesztes oldalon olvasható helyeken.