Emelkedések - Excelsior!

Részletek

Közzétéve: 2011. március 15., kedd, 19:17

Négy év elteltével magyar szerző új operája kerül színre. Igaz, nem az Operaház színpadán, hanem a Thália Színházban, de a „megrendelő” felek egyike a budapesti dalszínház. A márciusi premier kétszeresen ünnepi: a Budapesti Tavaszi Fesztivál fontos eseménye, és szorosan kapcsolódik a Liszt-bicentenáriumhoz. Fekete Gyula beszél Excelsior! című operájának hátteréről, a bemutató részleteiről.

Gramofon: Előző operáját (A megmentett város, Eörsi István szövegére) az ezredfordulós pályázatra írta, új műve, az Excelsior! komponálására Zimányi Zsófia, a Budapesti Fesztiválközpont vezetője kérte föl.  Az alkalom megtisztelő, de módfelett nehéz: Liszt Ferenc születésének kétszázadik évfordulója.

Fekete Gyula: Liszt nem pusztán ürügy, személyéhez és életművéhez természetesen kapcsolódnom kell – ez nem volt kérdés. De mi módon? Mennyire távolodjam el az ő muzsikájától?  Végül azt a megoldást választottam: Lisztre jellemző harmóniakapcsolatokat használok.  Az operában nagyon kevés a nyilvánvaló idézet, ezek is épp csak átsuhannak, de tagadhatatlan, hogy Liszt harmóniavilágából és dallaminvenciójából építkezem. És mivel Wagner a darab egyik szereplője, az ő zenéje ugyanilyen módon bevillan.

G.: A laikus számára fölismerhetően?

F. Gy.: Aki elég jól ismeri Liszt zenekari darabjait vagy a h-moll  szonátát, illetve A nibelung gyűrűjét, netán Bellini Normáját, annak valószínűleg ismerősek lesznek motívumok, hangulatok, pillanatok.

G.: A beharangozókban az áll: opera egy felvonásban.

F. Gy.: Most – a partitúra alapján – kilencven perc terjedelmű a darab. Van egy hely, ahol fájdalom nélkül „elvágható”, mert a jelenetek lehetőséget adnak rá. Ha a próbák során úgy alakul, lehet, hogy két felvonásban fogjuk játszani.

G.: Hogyan épül föl az opera?

F. Gy.: Vannak zárt számok, áriák, duettek, tercett és kvartett, valamint recitativók. Liszt és Wagner szerepeinél – mivel két zeneszerzőről van szó – a zenei anyag, a harmóniai megjelenés az ő zenéjükre utal. A többi karakter az adott személyiségnek megfelelő zenét kap, de a XIX. század nyelvéhez képest senkinél sem idegen a hangzó jellemzés. Kórust nem foglalkoztatok, nyolc énekes és egy prózai szereplő játssza az Excelsiort! A zenekar mérete nem nagy, el kell férni a Thália Színház árkában, negyven fő alatt kell maradnunk.

Albert Mária írása