ha Gramofon - klasszikus és jazz zene

A blues Odüsszeusza

Mostanában itthon és külföldön egyaránt, nincs akkora kultusza a blues zenének, mint például a rendszerváltás utáni időkben volt. És ez annál is inkább szomorú, mert a blues kifejezetten lehet a jazz előszobája, számos ismerősöm és barátom éppen az említett időkben lett az igényes zenék híve – mégpedig első lépésként a blues felfedezésével. Így aztán kifejezetten meglepett és elégedettséggel töltött el, amikor AG Weinberger, azaz Weinberger Attila Reborn című, sorrendben kilencedik lemezét megismerhettem.

Márton Attila

Néhány szót a főhősről. 1965-ben született Nagyváradon és megtapasztalhatta a kisebbségi sors minden nehézségét. Maga mondta egy interjúban: „Gitáros vagyok, aki zsidónak született, magyarul nőtt fel, románul élt és angolul dolgozik, szeret és remél. Számos kultúra örökségének vagyok a hordozója, amely a zenémre is kihat.” 1978-ban, mindössze 13 évesen egy – a Magyar TV-ben játszott – Muddy Waters koncertfilm hatására határozta el, hogy a bluesnak szenteli életét. Ezt következetesen meg is valósította. 20 évesen a helyi Metropol együttesben játszott és egész Romániában ők voltak az elsők, akik minőségi blues-zenét játszottak. A rendszerváltás lehetővé tette, hogy külföldön élhessen. Regénybe illő kalandokon ment keresztül: saját bevallása szerint tizennyolc ország huszonhárom városában élt, dolgozott és gyakran nyomorgott. Mégis megszülethetett 1996-ban a Good Morning, Mr. Blues, ’97-ben a Standard Weinberger, majd ’99-ben a Transylvania Avenue c. lemeze. 2000-től 2005-ig Amerikában élt, ahol nemcsak rátalált a blues őshazájára, de Nashville-ben (a blues fővárosában) felvehette a Nashville Calling c. lemezét is. Olyan nagyságokkal állhatott egy színpadon, mint Al DiMeola, John Mayall, Chick Corea vagy James Blood Ulmer. Sokat tett a romániai blues-élet és egyáltalán az ottani zenei világ támogatása érdekében is. Neki köszönheti a román közönség az olyan magyar kiválóságok ottani felléptetését, mint Tátrai Tibor, Török Ádám, Póka Egon vagy éppen Gyárfás István.    

Nos, jelen lemez viszont Budapesten született. A tizenkét szám egyike a címadó, de valószínűleg nem véletlenül esett rá a választás, hiszen egyfajta újjászületés tanúi lehetünk, amikor a lemezt hallgatjuk.   A neves blues zenész Magyarországon telepedett le, megnősült és talán megállapodott. Szerzői lemezről beszélhetünk, mert kilenc számot a zenekarvezető jegyez, egy Willie Dixon és egy Johnnie Bassett kompozíciónak Weinberger a hangszerelője, egyet pedig Cseke Gáborral közösen szerzett. És ha már Gábort szóbahoztam, óriási meglepetés, hogy az együttes hangszeres tagjai a „leaderen” kívül – a magyar jazzelit jeles képviselői:  Cseke Gábor (zongora, Hammond orgona, billentyűs hangszerek), Hárs Viktor (basszusgitár, bőgő) és Pusztai Csaba (dobok, ütőhangszerek).  Két ifjú hölgy: Voga Viktória és Pusztai Kabelács Rita a háttér-vokál kitűnő mesterei. Egy számban (The Fools’s Lucky Day) pedig Bob Margolin gitáros, neves amerikai művész vendégeskedik. A számok között egyetlen tisztán hangszeres akad, a többi vokális. Figyelemreméltó és dicséretes, hogy valamennyi dalszöveg megtalálható a mellékelt kísérő nyomtatványban. Ez annál is fontosabb, mert nem győzöm hangsúlyozni, hogy a vokális számoknál nagyon is fontos a szövegnek legalább nagyvonalakban való értése. Nem ok nélkül vannak veretes gondolatok, jó versek a mai dalszövegekben. Ennek bizonyítékaképpen hozhatom fel, hogy sok amerikai énekes lemezének kísérőfüzetében ugyancsak megtalálhatók a szövegek. (Sőt, mi több, már az LP korszakban is számos alkalommal találkozhattunk ezzel a gyakorlattal.)

A blues műfaja persze ugyanolyan széles spektrummal bír, mint a jazz. Nem kell magyaráznom, hogy van némi különbség a kortárs modern jazz kimagasló produkciói és mondjuk a sörfesztiválok dixieland zenekarai között. Ugyanígy a blues együttesek közül is számos elment a kommersz irányába, de mindig voltak olyan ikonikus figurák, akiknek tevékenységét mind a blues, mind pedig a jazz műfaj sajátjának tekinti. Ilyenek között említendő mindenekelőtt Bessie Smith, Billie Holiday, Ray Charles, Aretha Franklin vagy Nina Simone. De a blues előadók között éppúgy megtalálhatók a country blues, a városi (urban) blues mesterei, de a világsztárságig jutott nagyok, mint pl. B.B. King vagy a fehér blues királya Eric Clapton. Magam is sokat foglalkoztam az un. jazz-blues nagy előadóival, mint Joe Williams vagy Jimmy Rushing. Felejthetetlen emlékem, amikor 1971-ben, az Alba Regia Jazzfesztiválon Székesfehérvárott „élőben” láthattam Champion Jack Dupree-t, a korai idők egyik nagy blues előadóját.

De visszatérve Weiberger Attila Reborn c. lemezéhez, ő maga is jazzorientációjú muzsikának tartja művészetét, hiszen így nyilatkozott: „Fúziós zenésznek tartom magam. Megtalálható zenémben a bluesból fakadó kisebbségi érzet szellemisége, a modern jazz nagyvonalúsága és a kortárs improvizatív zene csábítása, mindez egy kis klasszikus rockkal fűszerezve.”

Magam is úgy érzem, hogy ennél hitelesebben nem is lehetne meghatározni ennek a kitűnő zenének a mibenlétét. Csakis arra biztathatom olvasóimat, hogy ismerjék meg és élvezzék ezt a nagyszerű muzsikát!

Cím: AG Weinberger – Reborn
Kiadó: BigFoot Records
Katalógusszám: BFCD0092018