ha Gramofon - klasszikus és jazz zene

Átdolgozások, ritkaságok

Az Accentus kiadó lemezén Chopin Zongoratriója mellett Beethoven Hármasversenyének trió-átdolgozása csendül fel. Carl Reinecke készítette a letétet, akit Mendelssohn, Schumann és Liszt is tanított, kora elismert zeneszerzője és 35 évig a Gewandhausorchester vezető karmestere volt. Az efféle letétek hajdanán a házimuzsikálás célját szolgálták, s a hanglemez elterjedésével inkább kuriózumnak számítanak.

Zay Balázs

Reinecke átdolgozásából értelemszerűen hiányzik a zenekar e műben hangsúlyos puhasága, amit érdekes módon épp a Lipcsei Gewandhauszenekar őrzött meg kiemelkedően, valamint a zenekari és szólisztikus részek kontrasztja. Ugyanakkor Reinecke ügyesen írta át a zenekar szólamait, s olykor kifejezetten érdekes e vékonyabb vonalvezetéssel, áttekinthetőbb struktúrával látni a bevezetést és a zenekari tuttikat. 

Chopin Zongoratriója a zeneszerző mellőzött alkotásai közé tartozik, pedig kiváló darab, annak ellenére, hogy természetesen vannak "chopinesebb" alkotásai is.  

 

Az Accentus kiadó láthatóan az ECM NEW SERIES nyomdokaiba kívánt lépni, a lemezborító nem sok kétséget hagy efelől. A műveket jeles előadók szólaltatják meg, Gidon Kremer, Giedré Dirvanauskaité és a zongorista Georgijs Osokins, akire most jóval nagyobb feladat hárul, mint az eredeti verzióban. 

A trió előadása kiváló, nagyon tiszta és strukturált, határozott élű, s Kremer is jobban figyel az egészre és simul bele az összképbe, mint amikor egyedül játszik szólót.

Ha eredeti céljukat, a házimuzsikálást sajnos jobbára el is veszítették az ehhez hasonló átdolgozások, egyáltalán nem feleslegesek, hiszen mást emelnek ki. Ráadásul Beethoven maga is írt ilyen letéteket. Egykor Robert Levin és A Forradalom és Romantika Zenekarának tagjai készítettek felvételt a II. szimfóniáról ebben a formában, együtt a IV. zongoraverseny vonósnégyes kísérte, rekonstruált feldolgozásáról. 

 

Ugyanekkor jelent meg a Warner Classics kiadásában Ian Bostridge és az éppen zongorista-feladatot ellátó Sir Antonio Pappano lemeze. Ezen Beethoven -  egy olasz kivételével - német dalai hangzanak el, valamint válogatás Beethoven ír, skót és walesi népdalfeldolgozásaiból. Beethoven az utolsó állomás Schubert és a dal naggyá válása előtt. Korábban a dal melodikusabb és kevésbé drámai volt, Beethovennél néha már felsejlik a Schubertnél kirobbanó, tömör drámaiság. Alig akad énekes, aki ennek kiemelésére alkalmasabb volna a kétségkívül Fischer-Dieskau nyomdokain haladó, jó hangú, de főleg kiemelkedően intellektuális Bostridge.nél. Az összeállítás az első dalciklussal - An die ferne Geliebte - kezdődik. Ami a népdalfeldolgozásokat illeti, máig mostohagyerekek maradtak. Tévedés azt hinni, hogy a népdalgyűjtés és a népdalfeldolgozás Kodállyal, Bartókkal, Lajthával indult. Ők részben a szorgalommal, részben a zeneszerzői és muzikológusi attitűd összehangolásával teremtettek újat, ugyanakkor voltak elődeik, részben a lejegyzők, kiadók, részben olyan komponisták, mint Canteloube, Brahms és Beethoven. Beethoven rengeteg népdalt dolgozott fel, köztük még magyart is. Ezek általános ignorálása óriási tévedés. Bostridge és Pappano lemezének erénye - magas színvonala mellett - a változatosság, s talán többhöz is kedvet csinál a körből.    

 

Kiadó: Accentus 

Katalógusszám: ACC30529

 

Kiadó: Warner Classics 

Katalógusszám: 0190295276430