ha Gramofon - klasszikus és jazz zene

Bécsi zeneanalízis

Hans Swarowsky lemezfelvételeit manapság igen ritkán hallani. Már csak három és fél hónap volt hátra a XIX. századból, mikor megszületett Budapesten, ahová édesanyja a császárvárosból azért költözött ideiglenesen, hogy ne legyen szem előtt. Ünnepelt balett-táncosnőként várt gyermeket, de hogy kitől, az talányt jelentett. Fia így az ő vezetéknevét kapta, és nem tudta meg soha, hogy ki az apja. Swarowskynak neves tanárai voltak: Schönberg, Webern, vezénylésből pedig Weingartner és Richard Strauss. Jó ideig dolgozott „rendes” karmesterként, de aztán tanár lett, méghozzá az egyik legnagyobb. A finn Jorma Panula mellett ő az, akinek a nevét elsősorban kiváló karmester-tanítványai kapcsán ismerni. Swarowsky növendékei közé tartozott Zubin Mehta, Claudio Abbado, Giuseppe Sinopoli, Mariss Jansons, Theodor Guschlbauer, Jesús López-Cobos, Fischer Ádám és Fischer Iván is. A Profil új kiadványából azt ismerhetjük meg, milyen muzsikus volt. Jó ideig rendszeresen készített lemezfelvételeket, egészen sokat. 

Zay Balázs

A válogatás randomnak tűnik, bár lehet, hogy szerepet játszott benne az is, mit lehet kiadni nem nagy munkával, elég jó hangminőségben. Már a kezdő Haydn-szimfóniák azt mutatják, Swarowsky igen dinamikusan és tempósan vezényelt, a finomságnál fontosabb volt számára a határozottság. Mozarttól két zongoraversenyt is hallunk Friedrich Gulda közreműködésével (KV 467 és 595) Ebben már teljesen megmutatkozik, hogy Swarowsky milyen előadói elképzeléseket vallott. Némi párhuzamban azzal, amit Harnoncourt vitt véghez a régi zene terén, ő is a sallangoktól való megtisztítás, a tárgyilagosság híve volt. Guldának ezek az előadásai „historikusabbak” a később Abbadóval készített Deutsche Grammophon-felvételeknél. Kicsit afelé mutatnak, ahogyan aztán később, extrémebb formában, Kocsis adta elő Mozart zongoraversenyeit. 

 

Swarowsky puritán és tárgyilagos előadói stílusát mindennél jobban mutatja Brahms II. zongoraversenye és Schubert Nagy C-dúr szimfóniája. Már ezek I. tételeinek egymásnak megfelelő kezdete is. A kürtszólók mindkét esetben előrevetítik az interpretációk bizony eléggé extrém objektivitását. Gyorsak, pattogósak, híjával minden romantikának. Brahms versenyművének szólistája a mára teljesen elfelejtett Eduard Mrazek. Furcsa, hogy a válogatásba nem került olyan felvétel, melyen Friedrich Wührer a szólista, akivel Swarowsky jóval több felvételt készített, többek közt Brahms I. zongoraversenyét is. A darab azt a tendenciát tükrözi, melyet a korábbi képzőművészeti irányzattól kölcsönözve nevezhetni akár új tárgyilagosságnak is – vagy talán inkább még újabbnak, hiszen egy már lejátszódott, illetve Toscaninivel kezdődően zajlott éppen. Schubert C-dúr szimfóniájának kezdete gyors, s legatónak híre-hamva sincs. Bár nekem ezzel épp ellentétes az elképzelésem, el kell ismernem, hogy ennek is van létjogosultsága, különösképp a túlzásokkal szemben. Sőt, e felettébb rejtélyes és különösen sokrétű darabnak az objektívebb megközelítés is számos értékét tárja elénk. Swarowsky nagyon puritán megközelítése arra koncentrál, amit Böhm is megmutat darabból, csak nem egyoldalúan, hanem jellemző lágyságával és kedélyességével.

Kár volt kihagyni a gyűjteményből két ritka versenymű-felvételt, melyeken Swarowsky az akkor még szólistáskodó Menahem Presslert kísérte Chopin II. zongoraversenyében és Mendelssohn I. zongoraversenyében. Éppenséggel Beethoven V. zongoraversenye is érdekes lett volna Guldával vagy Weber két ritkán játszott zongoraversenye Wührerrel… 

Mendelssohn hegedűversenye Ivry Gitlis közreműködésével kilóg a sorból a hegedűs - Swarowsky esztétikájával eléggé szembenálló - gátlástalan, extrovertált romanticizmusa miatt.  

Mahlertől a III. szimfóniát halljuk igen jó előadásban, mely logikusan kevésbé üt el a megszokottól. Swarowsky még gyerekként énekelt Mahler vezénylete alatt a VIII. szimfónia ősbemutatóján. S abban, hogy karmester lett, a pszichológián és művészettörténeten is gondolkodó ifjút nagyban befolyásolta épp a II. szimfónia 1920-as, bécsi előadás Furtwänglerrel, akitől aztán eléggé eltérő stílust tett magáévá. Eltérő stílust, de ehhez hozzá kell tennünk, hogy objektivitásra törekvése vélhetően nem a Furtwängler-féle eredeti és zseniális szabadsággal, hanem az eredetiséget nélkülöző és sematikus szabadossággal állt szemben. Hasonlóan eleven és puritán az Eroica.  

Egykori tanára előtti tisztelgés a három Schönberg-darab: Kol Nidrei, Egy varsói túlélő és az Op. 8-as Dalok zenekarkísérettel. Hallunk még Wagner-nyitányokat összeszedetten, analitikus attitűddel, végül egy sor Johann Strauss-darabot, melyeket a magam részéről szívesen helyettesítettem volna az említett kimaradt versenyművek némelyikével, de való igaz, egy bécsi mesterhez ez is hozzátartozik.   

 

Kiadó: Profil Edition Günter Hänssler 

Katalógusszám: PH18061