ha Gramofon - klasszikus és jazz zene

Beethoven-ritkaságok

A „kispadról” érdemes elmélkedni arról, vajon mi jelenthet nagyobb kihívást előadóművész(ek)nek, ritkaságot tűzni műsorra (s ezáltal potenciálisan mércévé válni),  avagy beállni a gazdag diszkográfia szereplőinek (mindenkor „összemérhető”) táborába.

Fittler Katalin

Felcsillan a magyar zenebarát szeme: felvétel az Athén romjai (op. 113) teljes kísérőzenéből! Igazi csemege, hiszen „magyar vonatkozás” hívta életre, az újonnan felavatott, pesti színház megnyitó ünnepségére készült. A felvételen (cpo 777 634-2) két zenekarkíséretes kórusmű is szerepel, a Meeresstille und glückliche Fahrt (op. 112) és az Opferlied (op. 121b), amelynek szövege hosszú időn át foglalkoztatta, és ebben a verzióban nyert végleges megfogalmazást.

A jubileumi Beethoven-év (2020, Beethoven születésének 250. évfordulója) megannyi alkalmat kínál arra, hogy a zeneirodalmi bőségszaru mélyéről érdekességek, ritkaságok is előkerüljenek, újfent lehetőséget kínálva annak megítélésére, hogy méltán vagy méltatlanul szorult ki valamely mű a játszott repertoárról, avagy a hangrögzítés-kínálta lehetőségekből. De bármi is legyen az alkalmi válasz, a rögzített ritkaság sajátos elbírálásban részesül: a kritikához a hála hangjai társulnak, amiért lehetővé vált olyan műnek a megismerése, amelyet egyébként legfeljebb csupán kottából belső hallással reprodukálhatna magának az erre felkészült szakmabeli (a zenekedvelők sokaságának pedig maradt volna csupán az olvasmányélmény).

Éppen ezért méltán tarthat igényt az érdeklődésre a Cappella Aquileia felvétele, alapítójának, Marcus Boschnak a vezényletével. A Heidenheim zenei életét 2011 óta gazdagító zenekar azonban nem érezte át ennek a vállalkozásnak a súlyát. Nem tett többet, mint hogy a brünni Cseh Filharmónia Kórusával és szólistákkal (Valda Wilson – szoprán, Simon Bailey – basszus és a színésznő Sidonie von Krosigk) rögzíthető előadást hozott létre 2018 júliusában.

 

Vajon könnyebb vagy nehezebb kialakítani „saját elképzelést” olyan művekről, amelyeknek nincs élő (vagy visszahallgatható) előadói praxisa? Nem perdöntő kérdés, legalábbis – mint ez esetben – jelentős életmű potenciális ismeretében. Hiszen asszociációk kínálkoznak, „analóg” helyek, megoldási lehetőségek – és főképp, részletezően dokumentált Beethovennek a művészetekkel, a művészi tevékenységekkel kapcsolatos hitvallása csakúgy, mint emberi-művészi érzékenysége, amellyel bizonyos témákra (élethelyzetekre, stb.) „kiszámíthatóan” reflektál.

Éppen ezért meglepő, hogy ilyen szempontok figyelmen hagyásával, egyszerűen az „alkalmi”, felkérésre komponált műnek „kijáró” felületességgel közelítettek a feladathoz. Az énekelni- illetve játszanivaló nem jelent komoly technikai kihívásokat – a „tartalmi” kidolgozás viszont annál inkább. Ezen belül is tág teret kapott volna az előadói szabadság, annak értelmezésével, hogy mintegy szétszálazza, mi az, ami „protokolláris”, és mi az, ami remek alkalmat kínált Beethovennek a számára lényeges érzések-gondolatok újbóli hangokba öntéséhez.

A kísérőzene esetében a prózai színész választása sem tartható szerencsésnek. A német nyelvterületen filmekből ismert-kedvelt fiatal színésznő számára ez nem több, mint felkérés, amit kétségkívül felkészülten teljesít. De az ókori kultúra megidézett bölcsője, az allegóriákkal: nem az ő világa, s orgánuma sem igazán meggyőző Athéné szerepében. A szólisták és a kórus szövegmondására nem lehet panasz, ám az interpretációval, tehát a megzenésített szövegeknek az érzelmi-indulati töltésével adósak maradnak. Mondhatni, az érték-közvetítés szándékának nyoma sincs az előadásukban. Azért szomorú ez, mert ha egyenlőségjel kerül mű és ezen előadás közé, aligha kap bárki is kedvet alaposabb megismeréséhez, előadásához. 

A zsenialitás, mint olyan, tárgyszerűen (mintegy szövegkiemelővel) nem mutatható ki. A kevéssé átgondolt tolmácsolás viszont olyan, mintha kevésbé találó szinonimákkal közelítenének a mondanivalóhoz. Azért szomorú ez ebben az esetben, mert olyan korban, amikor megannyi elfeledett „kismester” újrafelfedezett műveit játsszák elkötelezett-lelkes előadók, ez a felvétel nem sugallja az előadók elhivatottságát, meggyőződését, miszerint értéket közvetítenek. A zenekar játszik, azonban játékszabályként csak a szólamok „követelményeit” tartja be – és ezzel sajnos megelégszik karmesterük is.

 

Kiadó: CPO

Katalógusszám: 9254285