Beethovennel a szabadban

A Nemzeti Filharmonikusok a Brunszvik-kastély parkjában Martonvásáron idén nyáron is Beethoven életművének legszebb, legkülönlegesebb darabjait szólaltatják meg. Az idei Beethoven-estek július 13-i (esőnap 14-én) nyitókoncertje csupa kontraszt és meglepetés.

A 19.00 órakor kezdődő hangverseny az Ah! perfido kezdetű koncertáriával nyit. Ennek magas opusszáma (op.65) máris félrevezető lehet. Beethoven huszonhat évesen komponálta a több szakaszból álló, helyenként bravúros művet, amelyet a martonvásári koncerten Szakács Ildikó, a Magyar Állami Operaház szopránénekese szólaltat meg.

(fotó: Hargitay Olivér)

A következő mű, amelyet a közönség hallhat, a IV. (B-dúr) szimfónia, amit Schumann csak „két északi óriás között álló görögös, karcsú leányzónak” hívott. A szerző erőtől duzzadó, felhőtlen boldogságot sugárzó örömzenéje mögött ott húzódik a megözvegyült Brunszvik Josephin iránt fellángolt szerelme. Az egyes tételek a fény és az árnyék, a dallam és a ritmus, illetve a kemény akkordok küzdelmének kettősségére épülnek.

Az előadás második felében Beethoven formabontó műve, a Karfantázia csendül fel Ránki Fülöp zongoraművész és a Nemzeti Énekkar közreműködésével, Somos Csaba karigazgató vezényletével. Beethoven 1808-as szerzői estje bravúros zárószámának szánta. A rögtönzés hatását keltő zongoraszólót – a bemutatón a szerző valóban improvizált – a zongora és a zenekar párbeszéde követi, majd belép az énekkar is. A darab utolsó szakaszának zenei anyagát az 1794-95-ben komponált Viszontszerelemnek (Gegenliebe, WoO 118) az Örömóda dallamával rokonítható témája uralja. Ezért és a formai hasonlóság miatt a Karfantáziát szokás „Kis Kilencediknek” is hívni.