ha Gramofon - klasszikus és jazz zene

Fények a sötétben

A Profil Edition Günter Hänssler kiadó Rosztropovics moszkvai felvételeiből állított össze gyűjteményt. A legsötétebb időkben járunk, koholt vádak, eltűnések, deportálások, kivégzések. És mellette a művészeti élet részben virágzik. Részben. Mert például Sosztakovics IV. szimfóniája a zeneszerző fiókjában pihen jobb időkre várva.

Zay Balázs

Az album a legjobbal indul: Prokofjev Csellószonátájának ősbemutatója 1950-ből, a zongoránál Richterrel, aki – ez persze nem meglepő – nagyon ihletetten és csodás hangszínekkel játszik. Ilyen azért ritkán van. A bölcsőnél állunk. Él és aktív a komponista és még az idővonalat kihúzva is a legjobbak játszanak. Ráadásul a hangminőség kitűnő. Rosztropovics is mélyebben fogja meg a művet, mint a későbbi, Dedukinnal készült felvételen.

Több mint negyven évvel később Richter Natalia Gutmannal is eljátszotta a darabot mélyebb szomorúsággal. A mű maga is kiemelkedő.

Hasonlóan érdekes Sosztakovics Csellószonátája a zeneszerző kíséretével 1959-ből. A már jócskán nem új darabról nem ez a komponista első felvétele, korábban Safrannal is felvették, persze Rosztropovics sokkal szebb hangon játszik, még ha Safran játékának kvalitásait ugyancsak érdemes elismerni, már csak azért is, mert Rosztropovics előtt azért úgy általában kevésbé tökéletesen játszottak e hangszeren.

Egy harmadik hasonló produkció is szerepel az anyagban, Kabalevszkij Gordonkaszonátája, szintén a zeneszerző zongorajátékával. Az előzőektől eltérően nem kifejezetten előremutató darab, ám azért egyáltalán nincs ihlet híján.

Rozsgyesztvenszikijjel három gordonkára és zenekarra írt művet is hallunk. a Rokokó-variációkat, Schumann és Sosztakovics I. csellóversenyét. Ezekből bizony elég pazar a készlet. A Rokokó-variációkat felvette Karajannal és Ozawával is, s aztán kísérte Han-na Changot. A Schumannt ugyancsak Rozsgyesztvenszkijjel és a Leningrádi Filharmonikus Zenekarral (itt a Szovjetunió Állami Szimfonikus Zenekara játszik), majd Bernsteinnel vette fel. Ami Sosztakovics I. csellóversenyét illeti, a későbbi felvételt Ozawával átgondoltabbnak érzem, ez inkább improvizatívnak tetszik, bár a benyomás hátterében a nem igazán kiegyensúlyozott hangzás is állhat. 

Saint-Saëns I. csellóversenye Grigorij Stoljarov vezényletével szerepel az anyagban. Rosztropovics szerette a művet, felvette Sir Malcolm Sargenttel és Giulinivel. 

A gyűjteményben szerepelnek átiratok is, Milhaud, Sztravinszkij, de Falla, Granados, Rahmanyinov. Ez a rész kissé kilóg az anyagból, bár kétségkívül szintén élvezetes. Ám a magam részéről jobban örültem volna, ha egy olyan felvétel kerül az anyagba, mely jobban beleillik, igazán delikát, és bizony nem igazán jó hangminősége alapján is inkább ilyen gyűjteménybe való, semmint önálló korongra, nevezetesen az egyetlen felvétel, melyen Richter vezényelt: Prokofjev gordonkára és zenekarra írt Sinfonia concertantéjának ősbemutatója. Ez illett volna igazán a Prokofjev-Sosztakovics-Kabalevszkij részhez. Ám ez így is kiváló anyag, mely ritka bepillantást nyújt remekművek születésének legtöbbször rejtve maradó világába.

Cím: Mstislav Rostropovich: In Moscow – Original Recordings

Kiadó: Profil Edition Günter Hänssler

Katalógusszám: PH18062