Háborúban hallgatnak...?

1943: ebben az évben született az est karmestere, Hartmut Haenchen, valamint az a ritkán hallható Sosztakovics-szimfónia is, amelyet február 14-én vezényel a Müpában, és amelyet az egyik legragyogóbbnak tartanak mind közül.

A sötét hangvételű, az ideológiai előírások ellenére tragikus kicsengésű 8. szimfónia a Sztálingrád alcímet viseli, a második világháború és az egész világtörténelem talán legvéresebb csatájának emlékére. Hartmut Haenchen ma már az egyik legjelentősebb operadirigens Nyugat-Európában, noha Kelet-Németországban töltötte pályájának első húsz évét, és csak 1986-ban telepedett le Hollandiában, hogy az ottani zenei élet egyik fontos szereplőjévé váljon. „Haenchen tökéletesre csiszolt előadásmódjával bizonyította kifinomult mesterségbeli tudását. A zenekart és közönségét is különleges zenei utazásra invitálta a háború és zsarnokság időszakában dúló emberi szenvedés és kétségbeesés útvesztőjébe...." - írta az OperaClick Sosztakovics 8. szimfóniájának előadásáról.

Hartmut Haenchen (fotó: Marjolein van der Klaauw)

Az első részben Brahms örökzöld hegedűversenyét dirigálja, a szólót pedig egy általunk jól ismert művész játssza: a Kossuth-díjas, Baráti Kristóf egyike Magyarország legjelentősebb hegedűművészeinek, akinek nemzetközi karrier és megannyi nagy sikerű lemezfelvétel áll a háta mögött.

Brahms egyetlen hegedűversenyét barátja, Joachim József, a 19. század egyik legnagyobb hegedűművésze számára komponálta. A mű 1878 nyarán keletkezett, ősbemutatójára 1879-ben, újév napján került sor Lipcsében, a szerző vezényletével, Joachim szólójával. A kompozíció végső formájának kialakításában nagy szerepe volt Joachimnak, s a hegedűszólam roppant technikai nehézségei hallatán fogalmat alkothatunk a művész rendkívüli képességeiről. A háromtételes hegedűverseny súlypontja a mű teljes terjedelmének mintegy a felét kitevő, mérsékelten gyors tempójú nyitótétel, amelyet a zeneirodalom egyik leghíresebb oboaszólójával kezdődő, poétikus Adagio és egy könnyed, táncos rondófinálé követ. Az első tétel cadenzájának megírását vagy improvizálását a zeneszerző a szólistára bízta. Azóta a mű számos előadója komponálta meg a maga cadenzáját; ma a leggyakrabban mégis a legelső, a Joachim által papírra vetett cadenza csendül fel. Az esten az örökzöld hegedűversenyt Baráti Kristóf szólaltatja meg, akinek munkásságát előbb Príma-díjjal és Liszt-díjjal, majd 2014-ben Kossuth-díjjal és Bartók Béla–Pásztory Ditta díjjal ismerték el. Baráti az 1703-ban készült „Lady Harmsworth” nevű Stradivari hegedűn játszik, amelyet a Chicagói Stradivari Társaság bocsátott rendelkezésére. „Baráti Kristóf nemcsak a mai, de több generáció legtehetségesebb hegedűse. Igazi szólista!” (Ida Haendel).

Baráti Kristóf (fotó: Marco Borggreve)

A művet február 15-én a Pesti Vigadóban megismétlik, Beethoven V. szimfóniája mellett. 

Dmitrij Sosztakovics (1906–1975) tizenöt szimfóniát írt.  A Nyolcadik a sorozat előző darabjának párjaként, 1943-ban keletkezett: szintúgy háborús hangú, egyszersmind a szovjet diktatúrára reflektáló alkotásnak tekinthetjük. Öttételes kompozíció nem felelt meg a hivatalos kultúrpolitika elvárásainak, ahogyan a teljes műben oly gyakori komor, elégikus hangvétel sem: a szerzőt elmarasztalták az ősbemutató utáni évben (1944), majd a VIII. szimfónia 1956-ig száműzetett hazájának koncertéletéből.