ha Gramofon - klasszikus és jazz zene

Jordi Savall dicsérete

Elképesztő belegondolni: Jordi Savall 127. felvétele jelent meg saját kiadásában! Előadóművészektől (együttesektől) is elképesztő mennyiség – hát még, ha hozzávesszük mindazt a tudományos kutatómunkát, amely valamennyi kiadvány megjelenését megelőzi…

Fittler Katalin

A minőséget pedig, mondhatni, szinte „eleve” szavatolja a hatalmas repertoár, melynek elsajátítása során stílusok, stílusárnyalatok ismerete vált vérévé a muzsikusoknak. Elsősorban Jordi Savall együttesének, a Hesperion XXI-nek, de ráillik ez rendszeres közreműködő-partnereikre is, a La Capella Reial de Catalunya énekeseire. S mindnyájuk számára zenei „vérfrissítést” kínál az alkalmi partnerek stílusismerete, előadói gyakorlata…

Rendszeres hallgatójuk számára érdekes és izgalmas „a mérleg két serpenyője” – egyikben az általuk feltálalt repertoár, másikban pedig előadói praxisuk, az a hangzásvilág, amely könnyen beazonosíthatóan az övéké. Változik a repertoár (mindig más), de bármennyire is jellegzetes interpretációjuk atmoszférája, az sohasem hat önismétlésnek. A visszatérő tónusok mellett elidegeníthetetlenül sajátjuk a biztos formálás, a strofikus anyag esetében az improvizációs gyakorlatot felidéző, ugyanakkor az esetlegességen túl még az alkalminak az érzetét is nélkülöző perfekció. Az egyedi, az egyszeri szinte megszólalása pillanatában tipikussá lényegül.

Összkiadás-jellegű programjaik esetében „adott” a zenei anyag, a számok sorrendje követheti a forrásanyagban való elhelyezkedésükét, de követhet zenei logikát is. Ha stilárisan egyrétű az anyag, talán több figyelem jut az interpretáció sajátosságainak – máskor a zenei változatosság szinte „önmagában” gyönyörködtető.

Az 1780-as években lejegyzett Codex Trujillo történetével részletezően megismertet a hat nyelven mellékelt kísérőszöveg, mely betekintést enged a perui alkirályság történetébe is (kronológiai táblázatot is találunk Peru történelméről, egészen az ezredfordulónkig). A többségükben énekelt számok szövegét az eredeti mellett további hat nyelven közli (francia, angol, óspanyol, azaz ókasztíliai, katalán, német, olasz). A sokrétű ismeretszerzés lehetősége megéri a fáradságot (és a ráfordítandó időt)!

De aki csupán gyönyörködni akar, annak sem érdektelen végiglapozni – az immár hagyományosan – szép kiállítású, jó 200-oldalas bookletet. A közreműködőkről készült felvételek némelyikén rácsodálkozhatunk különleges hangszerekre, gyönyörködhetünk a szinte néprajzi értékű miniatúrákban – és nem utolsó sorban a rendezett kottaképben, amely feltételezhetően Martinez Compañón püspök munkája, akitől a kódex elkészítésének terve (és a kivitelezés megszervezése) is származik. A 20 zeneszám között legnagyobb számban énekelt-táncolt (tánchoz hangszerkísérettel énekelt) tonadákat hallunk. Az előadók harmadik csoportját a mexikói Temembe Ensamble Continuo alkotja.

E muzsika „ismeretlenül” is első hallásra leköti a figyelmet és elbűvöli az érdeklődőt. Ki-ki a korábbi zenei ismeretei alapján megannyi „vegyiérték-kart” talál, amellyel zenei világában ismerősként tudja elhelyezni ezt az anyagot. Megunhatatlanok a hangszínben variált ismételt visszatérések, és korántsem bánjuk, ha a rövid szöveget több ízben halljuk (szólista előadásában, egynemű illetve vegyes hangok együttesén). Az ismétlődés örömforrást rejt. A hosszú szövegű strofikus tételek esetében érdemes követni a szöveget is. Gazdag-sokrétű kultúrába kapunk bepillantást, az összeállítás egyértelműen „közönségcentrikus”, végighallgatásra szánt a 70 percnyi muzsika. Mindvégig élvezzük változatos dinamizmusát, a hangszínek kavalkádja éppoly üdítő, mint a metrika és ritmika váltakozásából kialakuló kaleidoszkóp.

S bár a felvétel a zeneirodalmi ismeretanyagunkat gyarapítja, korántsem e tanulság miatt értékeljük elsősorban. Olyan felfedeznivalóra nyitja rá fülünket, amilyet hazai méretekben a táncházmozgalomnak köszönhettünk – ám ezúttal távoli táj régmúlt kultúráját villantva fel; olyan zenei anyagot, amelynek nem kevés mozzanata mindmáig életképes, mondhatni, nemzeti határok nélkül.