ha Gramofon - klasszikus és jazz zene

Kamarazenei kuriózumok

Haydn és barátainak zenéjét ígéri Simone Eckert és a Hamburger Ratsmusik felvétele, utóbbiakon Franz Xaver Hammert (1741-1817) és Carl Stamitzot (1745-1801) értve. Közülük az utóbbi neve cseng ismerősebben, hiszen ő az úgynevezett „mannheimi iskola” megalapítójaként számontartott Johann Stamitznak a fia, aki a hegedűt hamarosan brácsára és viola d’amoréra cserélte, s e hangszereknek virtuóza lett. Az előbbi sem érdektelen egyéniség, az elismert cselló- és gambavirtuóz a ’70-es évek jelentős részében Esterházy herceg udvari muzsikusa volt, tehát Haydn irányításával is játszott. Elévülhetetlen érdeme, hogy később sokat tett Haydn műveinek dél-németországi megismertetéséért.

Fittler Katalin

Hét kompozíciót tartalmaz a felvétel, a páros számúak Haydn baryton-triói (Hob. XI:36, 52, 87). A többiek forrása schwerini kézirat (Haydn-divertimento, Hammer-szonáta, valamint egy-egy kvartett és szextett C. Stamitztól). 

A viola da gambán és barytonon játszó Simone Eckert muzsikus-partnerei az általa (1991-ben) alapított kamaraegyüttes tagjai (a sokoldalú muzsikusként tevékenykedő Eckerttől származik az értékes kísérőszöveg is). A nyolc éves kora óta tudatosan gambajátékosnak készülő művész vonós-partnereihez a Haydn-divertimentóban (Hob. X:10), A Hammer-szonátában és a Stamitz-szextettben két-két natúrkürtös társul. 

Mivel a műsor jelentős része D-dúr hangnemű (vagyis azonos hangnemben van), a kamaradarabok hangszerelése jelenti a változatosságot a stilárisan rokon anyagon belül. Az már a felvételkészítők lelkén szárad, hogy az egyes művek közé nem iktattak érzékelhetően hosszabb szüneteket. 

 

„Veszélyes” ennek a bizonyos szempontból választékos szókincsű, zenei köznyelvet használó programnak a végighallgatása – első hallásra élvezhető tételek sorjáznak, és a hallgató azon veheti észre magát, hogy nem tudja, kinek a zenéje szól. Célszerű tehát a CD-tokot a kezünk ügyében tartani, hogy hozzárendelhessük a szerzőt az egyes művekhez. 

Továbbmegyek: a belefeledkező hallgató rajtaütésszerűen talán azt sem tudja mindig hirtelenjében megválaszolni, hogy viola da gambát vagy barytont hall…

Váltakozik a két szólóhangszer, mindegyik kissé egzotikusnak hat a „szokásos” vonósokhoz képest, és a szólista mindkettőnek egyenrangúan mestere. Lelkesedésében azonban nem mindig (sőt, általában nem) osztoznak a partnerei; gyakran örömtelenül szól a muzsika. Ez elsősorban abban mutatkozik meg, hogy a – gyakran inkább többé, semmint kevésbé – szabályos periodizálású anyag megformálásának kevés figyelmet szentelnek. Ehhez járul a viszonylag szűk dinamikai skála. A szólamok hangerejének összerendezettségében ezúttal hiába várjuk a felvételtechnika aktivitását, a hangzástér, mint olyan, ezúttal nem jön át a felvételen…

 

Kiadó: hänssler classic 

Katalógusszám: HC 17064