ha Gramofon - klasszikus és jazz zene

Katarzismentesen

Miként az első kettőn, a harmadikon is J. S. Bachhal kezdődik a műsor, s a korábbiak ismeretében azon sem lepődünk meg, hogy több kortárs kompozíció is szerepel a felvételen. A régi és új egymás mellé helyezése divatos tendencia napjaink műsorajánlatában, s alkalmanként más-más tapasztalattal, tanulságokkal jár ez a hallgatóság számára. A német zongoraművész ezúttal a polifóniát is olyan szálnak tekintette, amely kohéziót teremt a hallgatnivaló félévezredet felölelő szövetében. Ráadásul, Bach zenéje ezúttal – túl azon, hogy a szerző neve figyelemfelkeltő „hívószó” – a keret funkcióját tölti be (a Musikalisches Opfer három- és hatszólamú ricercarja). Az időtengelyen azonban korábbról indul a hallgatnivaló: Byrd (1543-1623) és Gibbons (1583-1625) képviseli a legtávolabbi korszakhatárt, míg a tegnap és ma zenéjéből John Tavener (1944-2013), John Adams (1947) Oliver Knussen (1952-2018), Xiaoyong Chen (1955) és Markus Horn (*1972) szerzeményeivel kapunk ízelítőt. A két legifjabb komponista darabja (Chentől a Diary VI, Horntól a Piece after Byrd) ezúttal került először rögzítésre. 

Fittler Katalin

Sostmann, akinek tanárai közé tartozott a hazánkban gyakran fellépő, népszerűségnek örvendő Koroliov is, intellektuális alkat. Játéka azt példázza, hogy a Steinway D-274 szinte csembalószerű puritán hangzásképet is tud produkálni. Plasztikusan áttetsző minden, amit Sostmann játszik (akár szolfézsórán diktáláshoz is ideális hanganyag). Minden hallható, mondhatni, akusztikus nagyító alá kerülnek a darabok, ámde mintha ez távolságtartóan történne, mintegy tiszta kirakatüvegen keresztül. Valami hiányzik az interpretációból, ami által megszólítottnak érezhetné magát a hallgató. Korrekt és objektív, a struktúrák követhetőek, a hangzáskép – a kottába rögzített szerzői szándéknak megfelelően – változatos, ámde tartós hatást nemigen ér el. Addig köti le a figyelmet, amíg szól. Addig viszont igen, hiszen a darabok egymásra következésének „időjátéka” önmagában is inspirálja az érdeklődést – ráadásul a legtöbb hallgató számára első találkozást jelent a felvétel a legújabb terméssel. Ezek a művek pedig a kortárs zene gazdag szókincséről (és e szókincs-lehetőség választékos-változatos felhasználásáról) tanúskodnak. 

 

Az ismertetőfüzetben három nyelven (német, angol, francia) olvasható interjú az előadóművésszel, ily módon tőle megannyi személyes érdekességet tudunk meg a művekről, s kiderül, több kompozíció készült már az ő számára. Ezek esetében már a szerzővel való, személyes kapcsolat is szavatolja a darabok autentikus realizálását. Az előadóművészt bemutató, elsődlegesen szakmai életrajz csak németül és angolul olvasható itt (pedig legkevésbé német nyelvterületeken szorul bemutatásra az ötvenéves művész). A műsor angol címekkel „egységesített” – Bach remekének eredeti címe kizárólag a német nyelvű beszélgetésben olvasható (aligha okozhat persze gondot a Musical Offering cím „megfejtése). 

Előadói stílusának ismeretében aligha csodálkozhatunk azon, hogy a Lufthansa az ő korábbi (Bach-Chopin) felvételének zenei anyagát választotta anonim népszerűsítés keretében az utasok számára, igényes háttérzeneként.

 

Kiadó:TYXART 

Katalógusszám: TXA20145