ha Gramofon - klasszikus és jazz zene

Két vezető szovjet karmester

A Hänssler-Profil kiadó sorra jelenteti meg felettébb érdekes archív gyűjteményeit. Most két jelentős szovjet-orosz karmestertől adtak ki válogatást. Vegyes válogatás mindkettő, nehéz meghatározni, mi vezethette a szerkesztőt.

Zay Balázs

A két dirigens Kirill Kondrasin (1914-1981) és Jevgenyij Mravinszkij (1903-1988). Kondrasin az egyik vezető dirigens volt Moszkvában, Mravinszkij a vezető karmester Leningrádban. Összeköti őket sok minden, többek közt Sosztakovics. Mravinszkij mutatta be Sosztakovics hat szimfóniáját (V., VI. VIII., IX., X., XII.). Egy hetedikről is szó volt, a Jevtusenko-szövegekre írt XIII. szimfóniáról, de politikai nyomásra visszamondta. Ekkor épp Kondrasin lépett a képbe, ő vállalta a premiert. S ami ritkaság még a XX. században is, majdnem egészében megvan a bemutató felvétele, a második előadást felvették ugyanis, és ez bekerült a Hänssler-Profil anyagba. A Mravinszkij-albumban egy másik – XI. – előadása szerepel 1955-ből, élő felvételről, nem kifejezetten jó hangminőségben. Kondrasin volt az, aki egy évvel korábban a sokáig – óvatosságból – visszatartott IV. szimfóniát is bemutatta.

Mravinszkijjal hat Beethoven-szimfóniát hallunk (II-VII.) részben stúdió-, részben élő felvételről, a legkorábbi 1940-ből, a legkésőbbi 1962-ből. Nagyon dinamikus előadások, kontrolláltak, kifejezőerőben gazdagok. Mravinszkij volt a szovjet időszak talán legjobb karmestere, mindenesetre a prominensek közt a legegyénibb és a legtöbb kvalitást felmutató. Ötven évig (1938 és 1988 között) volt a Leningrádi Szimfonikus Zenekar vezetője, így a leghosszabban regnáló zeneigazgatók egyike. Szigorúan, kimérten, egyszerűségben és tisztaságban Ferencsikhez hasonlítható módon vezényelt. Az erős kontroll nemhogy nem korlátozta az expresszivitást, hanem segített annak kibontakozásában. A precíz játékban heves érzelmek jutottak kifejezésre.

A kiadott anyag egyik legérdekesebb része Bartók Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című műve, melyet a budapesti Zeneakadémián vettek fel 1962. február 10-én. Jól szól és izgalmas, Mravinszkij szigorú keretezésében az expresszivitásnak szabad az útja.

Sibelius II. szimfóniája 1963-ból való, élő felvétel, igen gyors, a lassú tétel még inkább, ugyanakkor a mű lelkét szépen megragadja. A tuonélai hattyú szintén igen atmoszférikus.

Közös a két albumban Sosztakovics I. hegedűversenye. Mravinszkij 1956-ban vette fel David Ojsztrahhal stúdióban, míg Kondrasinnal egy 1960-es élő felvételét hallunk Leonyid Kogannal. Mindkettő erős hangú és markáns.

Kondrasin történelmi felvétele a Babij Jar-szimfóniáról 1962. december 18-án készült Vitalij Gromadszkij közreműködésével. Kondrasin aztán készített Moszkvában egy stúdiófelvételt Arthur Eisennel, később pedig készült vele egy további élő felvétel a bajor Rádió Szimfonikus zenekarával, ekkor John Shirley-Quirk volt a szólista. Hatalmas mű, különösen a tragikus részei. mindannyian kiváló előadói a műnek, persze az orosz hang kiemelkedik. Sok Csajkovszkij: VI. szimfónia, Olasz capriccio, Vonósszerenád, III. szvit, a Hegedűverseny David Ojsztrahhal, egy korai b-moll zongoraverseny Gilelsszel. Azért elég nagy gazdagságot jelent a sok szörnyűség közepette, hogy ezekre csak legyint az ember, ja, még egy, persze, ez is nagyon jó, akárcsak a többi. Apró részletekben az élő előadások pillanat nyújtotta ihlete kiváltképp érdekes. Gilelsszel halljuk még Ravel balkezes zongoraversenyét, ez jobban szól, mint a Sanderling kísérte előadás felvétele.

Kondrasin kiváló dirigens, mindig megbízható, szovjet felvételeiben hol magas kimunkáltságot, hol erősen jó megvalósítást hallok. Mintha több finomság volna disszidálása után készített felvételeiben. Sajnos csak kevés idő adatott neki nyugaton.

Mindkét gyűjteményben vannak többé-kevésbé jó és érdekes másod- vagy harmadvonalas alkotások. Kondrasinnál Weinberg, Casella, s a legbizarrabb, Scsedrin I. zenekari concertója, melynek címe: Csasztuskák. Mravinszkij gyűjteményében Kljuzner Hegedűversenye, Hacsaturján Zongoraversenye és III. szimfóniája, Arutunian Ünnepi nyitánya, Babadzsanijan Hegedűversenye. Érdekesség Rimszkij-Korszakovtól a Legenda a láthatatlan Kityezs városáról és szűz Fevronyijáról négyfelvonásos operából íródott szvit (amelyet bizony elő lehetne többször is adni), s Usztvolszkaja Gyermek-szvitje. 

Paganini I. hegedűversenye Viktor Pikajzennel és Kondrasinnal a bizony igen bizarr Wilhelm-átiratában, mely egytételes voltában hasonlít Kreisler letétjéhez, amelyet Campoli kedvelt és vett fel többször is, de durva változatásaiban túlmegy azon. A Kondrasin-gyűjtemény igazi ritkasággal zárul: Az eladott menyasszony oroszul. Nem tudom, csehek miként hallják, de a mi fülünknek egyáltalán nem zavaró orosz nyelven. Az előadás remek, jó hangok, kiváló stílus, nagy odaadás. 

Kondrasin kitűnő karmester, felelős művész, Mravinszkijban pedig van valami kiemelkedő jelentőségű.

Kiadó: Profil Edition Günter Hänssler

Katalógusszám: 

PH18045 (Mravinszkij, Vol. 4) 

PH18046 (Kondrasin)