„Választok egy zsebet, ami én vagyok!”

Kiss Flórát legtöbben a Balázs Elemér Group új énekesnőjeként ismerik. Nemrég volt egy koncertje saját zenekarával az IF kávézóban, ahol egy másik oldaláról is megismerhettük. Régi zenésztársaival, Tempfli Erikkel (zongora) és Jancsovics Mátéval (dob) hip-hop, R&B, soul, időnként jazz stílusban adtak elő ismert dalokat, gyanítom ezért volt tele a jazz kávézó fiatalokkal. Ám valószínűleg egy ideig a Balázs Elemér Group új felfedezettjeként fogunk rá gondolni, aki ma már magabiztosan énekli a zenekar szerzeményeit.

Irk Réka

Remélem Flóra is ugyanolyan pályát fog befutni, mint a Balázs Elemér Group korábbi énekesnői, Hajdu Klára és Szőke Niki, akik nemcsak itthon, de külföldön is elismert énekesnők lettek. A fiatal énekesnő egyébként Balázs Elemért is első hallásra lenyűgözte: „Ahogy meghallottam Flóra hangját, nem volt bennem kérdés, nagyon megfogott különleges hangszíne. Mikor személyesen is találkoztunk, megtetszett a zenéhez való hozzáállása, eltökéltsége. Valamint úgy érzem, kedves egyénisége is elbűvöli az embereket.” Flórát és a Balázs Elemér Groupot legközelebb március 31-én lehet majd meghallgatni a Budapest Jazz Clubban. És hogy ki is Kiss Flóra? Az alábbi interjúban sok minden kiderül.

                                        Fotó: Irk Réka

Mikor kezdődött és hogy a jazz iránti érdeklődés?

17-18 éves koromban, amikor megismerkedtem egy nagyon kedves “felnőtt” barátommal, akiről kiderült, hogy édesapám korábbi munkatársa volt huszonéves korában. Elmesélte nekem, hogy annak idején apukám volt az, aki adott neki egy kazettát csupa jó zenékkel, és őt valahol ez ösztönözte később arra, hogy igényes zenehallgatóvá váljon. Adott nekem egy winchestert, Stan Getz-cel, Ella Fitzgeralddal, latin jazzel és rengeteg underground zenével. Iszonyúan lefoglalt, hogy végighallgassam mindet egytől egyig. Azt hiszem, a nagybetűs jazzel ekkor találkoztam először. De valójában a ’zenészségem’ abból ered, hogy apám lánya vagyok, aki Jimi Hendrixet és John McLaughlint, meg Fleetwood Macet hallgattatott velem 10 évesen, és nem adta fel. Az ő nyitottságának köszönhetően szólhattak otthon a legkülönbözőbb műfajok előadói anélkül, hogy ezen bárki meglepődött volna. Szóval valójában közvetetten ugyan, de Stan Getz zenéjét és a jazzel teli winchestert is neki köszönhetem. Megemlíteném, hogy végigmentem a Robbie Williams korszakon, a punkságon, és az alternatív őrületen is. A jazz is egy ilyen zseb, amibe tettem magamnak valamit.

Csak jazzt énekelsz vagy más irányokban is mozogsz?

Az én mondhatni zsenge “kárrierem” rákfenéje pont az, hogy nem. Nem csak jazzt, nem csak popot, és nem csak bluest vagy rockot. Nagyon komolyan megélek minden egyes műfajt, amihez valaha is közöm volt, akár mint zenehallgató, akár mint előadó. Ha már az előbb a zseb hasonlattal éltem, akkor itt talán azt mondanám, hogy engem egy hatalmas ballonkabátban kell elképzelni, ami kívül belül zsebekből van összevarrva. Mindegyikben vannak dolgok, valamelyikben több, valamelyikben kevesebb. A szólókarrier valahol arról kéne, hogy szóljon, hogy választok egy zsebet, ami én vagyok, és mindent kipakolok belőle, aztán megmutatom az embereknek. De vajon melyik vagyok én? Vagy mind én vagyok? Ezek a kérdések folyamatosan fel-felbukkannak, és egyre jobban foglalkoztatnak, mert kicsit azt érzem, minden ismerősöm arra vár, hogy végre a saját lemezemet lobogtassam. De most azt hiszem, már úton vagyok. A közelmúltban olvastam egy interjút Galambos Dorinával, akit a sokszínűségéről kérdeztek. Azt mondta, szörnyen nehéz dolga van, mert az emberek soha nem fogják elhinni, hogy mindenben lehet jó, amibe belefog, és mindig megemészthetetlen információ marad, hogy egyszerre énekel mainstrem electro zenét az Eurovízión és másnap ad egy igazán súlyos pszichedelikus rock koncertet az A38 hajón. Azt hiszem, kicsit osztozom vele ezen a problémán. Talán nekem kicsit könnyebb, mert engem nem láttak még TV-ben, ezért nekem még szabad bármikor, bármit csinálnom anélkül, hogy el kéne számolnom, vagy bármit meg kéne magyaráznom.

Mesélnél a tanulmányaidról?

2011-ben vettek fel a Kőbányai Zenei Stúdióba, nagyon nagy meglepetésemre, mert előképzettségem nem volt, azon kívül a jó pár tucatnyi lemezen kívül, amiket kívülről fújtam. Először Fekete Pisti, majd Fekete Kovács Kornél osztályába jártam. Rengeteg lehetőséget kaptam már másodévben tanáraimtól, főként Kornéltól. Maga volt a mennyország, hogy olyan emberekkel dolgozhatok, és tanulhatok tőlük, akiket otthon hallgattam. Nagyon ajánlom a sulit, azoknak, akik ufónak érzik magukat a zeneszeretetük és ’zenészségük’ miatt. Itt van a legjobb közeg arra, hogy észrevedd, nem vagy egyedül, hogy megérezd, megértsd, megtanuld, hogy a zenében miért tetszik valami és miért nem, megtanulj játszani és hallgatni. A legfontosabbat kapod meg: az igazán pozitív fanatikus hozzáállást a saját világodhoz.

Mit jelent számodra az, hogy a Balázs Elemér Groupban énekelhetsz szeptember óta?

Ez a zenekar úgy gondolom, hogy az egyik legsikeresebb jazz zenekar, ami itthon ma működik, ha nem a legsikeresebb. Akkor is így gondoltam, amikor még nem voltam benne, és akkor is így fogom, amikor már nem leszek. Valamiért Elemérékben olyan energia és szenvedély dolgozik fáradhatatlanul, ami szerintem csodálatra méltó. Beszélhetnék az elképesztő virtuozitásukról és szakmai tudásukról is, de úgy érzem, ezek nagysága olyannyira elvitathatatlan, hogy szinte már evidens. Rengeteg kiváló, akár világszínvonalú jazz zenész játszik itthon, és nüanszok döntik el, hogy miért kedvel valakit jobban az amúgy zömében laikus közönség. A Balázs Elemér Group olyan szellemiséget és pont annyi közérthetőséget csempész bele a saját zenéjébe, amivel könnyen azonosul még az is, aki csak véletlenül tévedt be egy jazz klubba. Azt gondolom a BEG képlet nem is olyan bonyolult: nyitott lelkülettel, alkalomról alkalomra megújuló, őszinte lelkesedéssel, legjobb tudás szerint ülni a hangszer mögé, és örülni annak, hogy zenélhetünk. Egyszerű, mégis ritka az ilyen. Nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek, igyekszem ezt mind magamba szívni, és felkötni a nadrágom, mert sok tanulnivaló akad közöttük.

Elgondolkodtál már azon, hogy hasznosítod a hirtelen jött érdeklődést? Van terved, hogy a Tempfli Erikkel és Jankcsovics Mátéval közös zenekarodat is menedzseld?

Nem gondolom, hogy sokkal többen érdeklődnének felőlem, mint korábban. A BEG-nek és a jazzma.hu szavazásának köszönhetően most biztosan több embernek beugrik az arcom, és talán kíváncsibbak az emberek rám, eljönnek, megnéznek, de egyelőre az utcán még nem osztok autogramokat… Talán többen hiszik, hogy én jazzénekesnő vagyok, ami téves infó amúgy, viszont imádom a jazzt hallgatni és énekelni is, szóval megtisztelő, hogy felfigyeltek rám ebben a közegben. Önmenedzselés nincs, mert nem vagyok az az alkat, akinek mennek az ilyen dolgok, de tisztában vagyok vele, hogy enélkül nem mehet tovább a dolog, ezért szükségem lesz egy felkészült menedzserre, aki a kezében tartja a dolgokat és irányít, hogyha kell.