ha Gramofon - klasszikus és jazz zene

Kortárs zongoraversenyek és a Kulesov-hatás

A két Warner-kiadvány egyikén, Alexandre Tharaud népszerű francia zongorista új lemezén három neki ajánlott és általa bemutatott zongoraverseny szerepel. Fontosak az ilyen kiadványok, még ha nagy művekre ritkán lelünk is bennük. Hans Abrahamsen művének címe Left, alone, szójáték, elhagyva, egyedül, de a left szó balt is jelent, s a mű a balkezes zongoraversenyek sorát gazdagítja. Hattételes, meglepően inspirált alkotás, bár miként szinte mindig, itt sem érezzük azt az áttörést, mely a jót kiválóvá tenné. Az első tétel bartókosan indul, a műben végig a tempóval, az idővel játszik a zeneszerző. 

Zay Balázs 

Aki hallja, nyer vele, de mit veszít, aki nem hallja? Elesik egy konkrét élménytől, de új kategóriától nem. Gérard Pesson egytételes alkotásának címe: A jövő elhalkuló dal. Ő inkább az effektusokra épít, ügyes, de megint csak olyan darab, amelyhez hasonlót már sokat hallottunk. Oscar Krasnoy alkotása a Kulesov címet viseli. Ezzel a Lev Kulesov nevéhez fűződő Kulesov-hatásra utal, mely szerint filmekben egy rákövetkező, további jelenet módosítja az előző érzékelését. Ez a mű részben elegye az előző kettőnek, hiszen a elsőnél nagyobb szerep jut benne az effektusoknak, de folyamatosabb, építkezőbb a másodiknál. Érdekes lemez egy olyan zongoristától, aki megfelelő, tisztán artikulált játékkal prezentálja őket. 

 

Három zenekar és három karmester kíséri, a Rotterdami Filharmonikusok élén a ma már hírneves Yannick Nézet-Séguin áll, a Frankfuri Rádió Szimfonikusait Tito Ceccherini dirigálja,  A Király Hegedűseit pedig Mathieu Lussier. 

A másik Warner-kiadvány címe: Lengyel zenei élmény.  Nem csal, ezt adja. Első darabja Wojciech Kilar II. zongoraversenye. Elsőre úgy érezni, kicsit visszamentünk az időben, ebben több a romantikus maradvány, de sorra jönnek a modernek is. Nem nehéz felismerni, hogy olyan szerző komponálta, aki filmzenékhez szokott. Hatásos, jól megírt, de a felcsillantottnál ismét csak kevesebbet nyújtó kompozíció. 

 

Krzysztof Penderecki Brácsaversenyét csellón halljuk, ahogyan Bartók is elképzelte alternatívaként a maga brácsaversenyét. Ez egy igazi modern alkotás - hangvételét tekintve-, valamint keletkezése idejét illetően is, lévén ez egyetlen még a múlt században írt darab. Tomasz Jakub Opałka HemiSzféra című alkotása kilóg a sorból, nem versenymű. Aki a cím alapján képzel el valamit a műről, könnyen lehet, hogy jó úton jár, hiszen szférikus, gomolygó, folyamatot bemutató, ugyanakkor hangzásokból felépített zene. 

Végezetül Krzysztof Meyer Musica Concertantéja csellóra, zongorára, vonósokra és ütőkre. Nekem inkább csalódás, sok benne a már ismert elem. A lemezen Krakkó Királyi Fővárosa Sinfonietta Cracovia Zenekara játszik Jurek Dybal vezényletével, példásan, nagyon kidolgozottan és differenciáltan. 

A gordonkaművész Jan Kalinowski, a pianista Marek Szlezer.

Dicséretes és érdekes mindkét lemez. Ugyanakkor a recenzió végeztével eszünkbe juthat egy másik szójáték. Bármennyire színvonalas is mindkét album minden darabja a maga nemében, végül, eltekintve néhány felcsillanó epizódtól, csak elmarad sajnos a Kulesov-hatás, e darabok igazán nem módosítják elképzelésünket a zenéről.

 

Kiadó: Erato 

Katalógusszám: 0190295323073

 

Kiadó: Warner Classics 

Katalógusszám: 0190295570552