ha Gramofon - klasszikus és jazz zene

Lassúság és vulkán

A Warner Classics Wilhelm Furtwängler Brahms-felvételeiből állított össze hiánypótló albumot.

Zay Balázs

Furtwängler minden idők legnagyobb karmestere volt? A mennyiségi aspektust figyelembe véve biztosan nem. Kevés művet vezényelt, s az előadottak egy részében bizony nem volt kiemelkedő. Annak idején nagyon vártam, hogy végre halljam vele Csajkovszkij Patetikus szimfóniáját és Sibelius En Sagáját, melyek aztán nem kis csalódást okoztak. E romantikus művek szétesnek Furtwängler szabadon mozgó fantáziája mellett. Ám ha azt nézzük, mit művelt egynémely zeneszerző alkotásaival, bizony adekvát lehet a „minden idők legnagyobb karmestere” meghatározás. Elsősorban Beethovenről van itt szó, másodsorban pedig Brahmsról. Beethoven szimfóniái szerkezetileg a klasszikusok klasszikusai, és a jól szerkesztett forma mellett logikus, hogy Furtwängler erősen improvizatív és tág keretek közt mozgó vezetése utolérhetetlen pluszt ad. De Brahms? A nagyromantikus Brahms? Bizony nála is arról van szó, amiről Beethovennél, hiszen a nagyromantikus hanghoz beethoveni szerkesztésmód járul. Furtwängler zsenialitása ezért legjobban e két szerző alkotásai terén mutatkozik meg.

A Warner Classics új albuma gazdagabb az EMI Classics egykori kiadványánál, mivel a versenyművek és a Német requiem is helyett kapott benne. Mivel Furtwängler nemigen kedvelte a hanglemezstúdiókat, csaknem mindenről különböző, és szerencsére egészen sok élő felvétel áll rendelkezésre. Az I. szimfóniát a bécsi Musikvereinsaalban 1952. január 27-én a Bécsi Filharmonikusokkal adott koncertről halljuk, a többi szimfóniát a berliniekkel 1952. május 7-ről (II.), 1949. december 8-ról (III.), illetve 1948. október 24-ről (IV). A Haydn-variációk felvételére Bécsben került sor 1949. március 30-án és április 2-án, az I., III. és X. magyar táncéra két nappal később. A Hegedűversenyt Yehudi Menuhinnal és a Luzerni Fesztiválzenekarral 1949. augusztus 29-31. között vették fel, a Kettősversenyt Willy Boskowsky és Emanuel Brabec szólójával a Musikvereinsaalban 1952. január 27-én. A II. zongoraversenynek a Warner Classics is az 1942-es felvételét hozza Edwin Fischerrel, míg a Német requiemet az 1948. november 19-i stockholmi hangversenyről halljuk.

Furtwängler Brahms-előadásai megrendítőek. Véleményem szerint a remekbeszabott szerkesztettség ad lehetőséget arra, hogy a karmester ennyire bátran és szabadon alakítsa az anyagot, merthogy az nem szakad szét, hanem új formákat mutat. Mind Beethoven, mind Brahms esetében a későbbi kiemelkedő előadások sokkal egyformábbak, sokkal konformabbak, mintha valahogy az amúgy is meglévő formát akarnák pontossá tenni, míg Furtwängler szabadon és kétségkívül zseniálisan formálja az anyagot. Ezek és Furtwängler Beethoven-előadásai teremtő aktusok élő emlékei, rácsodálkozások sorozatára alkalmak. A művek mások a megszokottnál. Furtwängler rengeteg sosem hallott aspektust hoz ki a darabokból, kvázi a szemünk láttára, a fülünk hallatára születnek újjá.

Ez persze nem azt jelenti, hogy minden részlet jobb, mint másnál. Nyilvánvalóan nem véletlen, hogy például Karajan vagy Solti milyen reprezentatív formában szólaltatta meg ezeket a műveket (vagy ezek egy részét). Furtwänglernél a tektonikus mozgások tanúi lehetünk, náluk inkább a kialakult forma jelenik meg. Nemcsak kis tektonikus mozgások ezek, hanem egész vulkánkitörések, visszahúzódások. Organikus mozgások, melyek magától értetődőnek tetszenek, mikor hallja az ember, de mások olykor kiváló interpretációiban nincsenek jelen. Furtwängler a meglepetések embere. Hozzá kell tenni, hogy ezek a meglepetések ugyan hirtelen tűnnek fel, mégis szerves részei a folyamatnak. Úgy vélem, ez lehet a hátterében annak, hogy Furtwängler művészete éppen Beethoven és Brahms szimfonikus művei kapcsán tudott mindennél jobban kiteljesedni. Ez a négy felvétel a szimfóniákról kiemelkedő tanúsága ennek. A kornak és a körülményeknek megfelelő hangminőség esetlegesen zavaró részéért bőséggel kárpótol az interpretáció tulajdonképpen utolérhetetlen színvonala. Maga Furtwängler sem tudta mindig utolérni magát ebben. A Haydn-variációk felvétele ugyancsak kimagasló, Furtwängler rengeteg pluszt, melegséget, érzést visz a darabba. Még nem hallottam ennél jobb tolmácsolását.    

A Hegedűverseny és a Kettősverseny érdekessége, hogy a szólisták részben megfelelően módon alkalmazkodó, részben fegyelmezettebb játéka alatt Furtwängler ugyancsak sok szokatlan variációt hoz elő. Menuhin elegáns, akárcsak Boskovsky és Brabec. Más a II. zongoraverseny Edwin Fischerrel, akivel sokat játszottak együtt. Itt mindketten részesei a jellegzetes furtwängleri hullámzásnak. A Deutsche Grammophon gyűjteményéhez hasonlóan itt is az 1942-es felvételt halljuk, mely differenciáltabb és jobban szól, mint az 1943, mely tüzesebb egészében.

A Német requiem felvétele egy stockholmi koncerten készült. Hátborzongató. Alapvetően lassú, morajló, néha a nyugodt haladás misztikuma ragad magával, máskor a hirtelen összesűrűsödő, kitörő érzés, például a „denn alles Fleisch es ist wie Gras” vulkánkitöréshez hasonló kulminálásakor. A mű egyik legemlékezetesebb, a szokásostól szintén eléggé eltérő felvétele. Itt is azt tapasztaljuk, hogy ugyancsak kiváló Karajan (aki több felvételt is készített) és Solti, akik egy ideális képet dolgoztak ki és valósítottak meg, míg Furtwängler elementáris, kvázi tanúi vagyunk a mű születésének.

Kiadó: Warner Classics - MagneoTon

Katalógusszám: 0190295633837