ha Gramofon - klasszikus és jazz zene

Lise Davidsen, a pásztorlány

Olyan lemez jelent meg, amelynek okvetlenül el kellett készülnie. Ráadásul jó időben, amikor ideálisak hozzá a körülmények. Napjaink két legnagyobb norvég zeneművésze jött össze a felvételhez, s a legnagyobb norvég zeneszerző dalait szólaltatták meg. Ami mégiscsak hiányozna, ha nem tették volna. Leif Ove Andsnes kétségkívül napjaink az egyik kiemelkedő zongoristája. Újra és újra meggyőz arról, hogy a legmegbízhatóbb pianisták egyike, a kifejezés kivételes értelmében: azon kevesek egyike, akiknek az előadása mindig nagyon magas szintű és mindig nagyon reprezentatív, kvázi a lehetséges utak ideális ötvözete. S aki énekel: Lise Davidsen. A néhány éve feltűnt, fiatal énekeső még kisebb csoport tagja. Ilyen kvalitású szoprán évszázadonként is alig bukkan fel. Konkrétan csak Kirsten Flagstadhoz és Birgit Nilssonhoz hasonlítható. Abszolút fenomén. S mivel mindketten norvégok, illett Grieg dalait lemezre venniük. 

Zay Balázs 

A lemez kiemelkedő része a Haugtussa, Grieg egyetlen dalciklusa. Neoromantikus költemények sora egy fiatal pásztorlányról, aki szerelembe esik, majd csalódik, az őt körülvevő természet intenzív ábrázolásával. Flagstad is felvette Edwin McArthur kíséretével, kétszer is, azonban az első hangminősége értelemszerűen kevésbé élvezetes, míg a második idején Flagstad már nem volt fiatal. Épp ezért kiemelkedő Davidsen felvétele: a fiatal norvég lány ébredező érzéseit egy fiatal norvég lány énekli, aki egyúttal már most a norvég és egyetemes interpretáció-történet része. Andsnes kísérete pazar, bár egy-egy ponton túl kemény - ez tipikus, mikor ehhez nem szokott nagy zongorista kísér. Ezt lehetett érezni akkor is, mikor Ashkenazy játszott Barbara Bonney lemezén.

A Haugtussát 1895-ben írta Grieg Arbe Garborg költeményeire, melyek nagyon megragadták. Tizenkét dalt írt, melyek közül négyet aztán ejtett, a többin pedig még dolgozgatott, míg 1898-ban végül kiadta őket. Közben felmerült benne a zenekari kíséret gondolata is. Sajnálom, hogy ezt elvetette, ugyanis nagyon jót tett volna, tágabb dimenzióba emelte volna a dalciklust. Érdekes, hogy más sem tette meg, pedig megtehette volna, gondoljunk csak arra, hogy a Wesendonck-dalokat egy kivétellel Felix Mottl hangszerelte. A kérdést azért is adekvátnak érzem, mert a dalciklusban - különösen, ha ilyen előadó énekli -, dimenziós probléma bújuk meg. Ahogy Flagstad, úgy Davidsen is wagneri hősnő, s ha megfelelő stílusban énekel is, akkor is tágabb dimenziókat nyit meg. Ehhez hozzájárul az is, hogy Grieg egyrészt Wagner nyomdokain is halad a lélektani-drámai ábrázolás terén. Mindez furcsa feszültségben van azzal a naiv-romantikus, naturalisztikus világgal, amelyet Garborg versei képviselnek. A zenekarkíséretes megoldás jót tett volna a dalciklusnak és mindenképp más kategóriába emelte volna.

 

 

Mindez kevésbé jelentkezik a kevésbé nagy hangok vonatkozásában, ezt szigorúan a hang volumenére, és nem a kvalitásra, a kinőségre vonatkoztatva. Két kiváló, de semmiképp sem wagneri énekeső előadása kapcsán például nem merül fel ez az aspektus. ilyen Anne Sofie von Otter és Monica Groop. Ők a kamarazenei körben maradnak, míg Flagstad és Davidsen a wagneri operák és a már említett dalciklus világából jön. Davidsen nagyon kiterjedt dinamikai skálát alkalmaz, ami már-már túlhalad a zongorakíséret adta dimenzión. Emellett a jól meghangszerelt zenekari kíséret még akkor is többletet adhatott volna, ha - amint ebben az esetben is - kiváló zongorakíséretet hallani. Ugyanis a wagneri dimenziójú előadás egy az egyben jelenít meg olyan intenzív drámaiságot, amit a zongora ugyan érzékeltetni tud, de eltérés marad a két szint között. Egy adekvát zenekari verzió szép alátámasztást adna az ilyen nagy hangnak.

A Haugtussa kapcsán érdekes elgondolkodni azon, mennyire előremutató és mennyire nem. Az első norvég dalciklus, így értelemszerűen előremutató, ugyanakkor érdemes arra is gondolni, hogy akkor keletkezett, amikor Edvard Munch már megfestette az Este a Karl Johan útont, a Sikolyt, a Félelmet, a Vihart, a Szemtől szembent, a Halál és a lánykát, a Madonnát, s körülbelül egykorú a Féltékenységgel, A vámpírral. Garborg és Grieg világa azonban még jobbára a Hans Dahl által megjelenített világhoz kötődik.

A Haugtussa dalciklus mellett a lemez rengeteg másik, olykor hasonlóképp attraktív dalt tartalmaz. Amit hiányolok, bizonyos fokig a fentiek inverze: Solveig dala. Ez eredetileg zenekarkíséretes, ám mégis Grieg egyik legeredetibb alkotása, melynek van szerzői zongorakíséretes letétje is, még ha ez nyilván inferior is. Ezt vette lemezre annak idején Barbara Bonney és Antonio Pappano. Davidsen és Andsnes lemeze hosszú, kimeríti a compact disc hajdani hosszhatárát, de ez ma már nem korlát, így még elfért volna. Szép lezárása lehetett volna a műsornak. Ám a lemez így is a kiemelkedően fontos és kvalitásos felvételek közé tartozik.

 

Kiadó: Decca 

Katalógusszám: 4852254