ha Gramofon - klasszikus és jazz zene

Magnificat és középkori Mária-himnusz

Említésre méltó a felvétel előtörténete: amikor a Vox Cantoris 2015-ben egy nemzetközi fesztivál keretében Pierre Certon Requiemjét énekelte Mexikóban, előadásuk lelkesítően hatott a mexikói muzikológus Luis Lledíasra, aki arra buzdította az énekegyüttest, hogy készítsenek felvételt az egykori mexikói kódexek anyagából, hangzó életre keltve elfeledett kompozíciókat.

Fittler Katalin

Jean-Christophe Candau tanult szakmájától, a szakácsmesterségtől pártolt el, amikor énektanulmányok után úgy döntött, hogy a zenélést választja hivatásául. Először az Organum együttes tagja lett, majd négy évvel később, 2000-ben saját együttest alapított (továbbiak életre hívásában is részt vett, majd régizenei fesztivált is alapított La Péole-ban, melynek művészeti vezetője). Zenetörténeti tanulmányai arra inspirálták, hogy a régizenét kéziratokból illetve ősnyomtatványokból szólaltassa meg együttesével (egyetlen példányt körülállva, félkör alakban). Mexikói vendégszereplésük alkalmával módjuk volt tanulmányozni az ottani katedrális akusztikai sajátosságait, hogy La Réoléban, a Szent Péter templomban (amely boltíveinek méretét Gironde megyében csak a bordeaux-i székesegyházé múlja felül) hasonló hangzást tudjanak elérni, mint amilyen az egykori egyházi énekegyütteseké volt Mexikóban (testes és erős). 

 

 

Mexikó függetlenségének 1821-es kikiáltásáig, 1535-től az új spanyol alkirálysághoz tartozott. Az ottani Szűz Mária-kultusznak az adta az alapját, hogy a hódítókkal érkező katonák egyike csomagjában egy kis Szűz Mária-szobrot vitt magával, Cortés rövidesen Santa Maria de Victoria néven alapított várost, s a szobor az európai hittérítés emblémájává vált. A Mária-kultusz következtében a Nagyboldogasszony napján (augusztus 15-én) celebrált misékre mindig megkülönböztetetten ünnepélyes keretek között került sor. Megmutatkozik ez az egyházi énekek repertoárjában is – s ugyancsak ezt a szellemet tükrözi a felvétel műsora. 

A bevezető ének a Deus in adjutorium meum intende, ismeretlen szerző faux-bourdon tétele. Ezt a spanyol Francisco Guerrero feldolgozásában követi a középkori Mária-himnusz: Ave Maris Stella, majd az élete jelentős részét Mexikóban töltő spanyol Hernando Franco gazdag Magnificat-terméséből következik egy nyolcadik tónusban komponált mű. A műsor jelentős részét a portugál reneszánsz aranykorának kiemelkedő képviselőjének, Duarte Lobonak a cantus firmusos miseciklusa tölti ki (Missa De Beata Virgine), a Gloria és a Credo tétel közé beiktatott Assumpta est Maria-tétellel.

A váltakozó gregorián és többszólamú szakaszok egyaránt telten és kiegyenlítetten szólnak a nyolc énekes előadásában. „Átjön” a felvételen a szakrális környezet atmoszférája – a kidolgozott-művészi tolmácsolás egyszersmind a templomi együttesek meggyőződésen alapuló, bizonyosságról árulkodó erejét is idézi. Egyszerre érezzük a hangzástér tágasságát és az ének intenzitását. Sokat idézett mondás szerint az építészet megfagyott zene. Ez az intenzív zene viszont az évezredek viharait túlélt épületek szilárdságával vetekszik – miközben a hangzás a képlékenységével a stílusváltásokat túlélő örök-aktualitásról tesz tanúbizonyságot. Ezúttal a zene eszközével, latin nyelvű szöveggel franciák a hódítók – és örömmel behódol nekik bármilyen nemzetiségű hallgató!

 

Kiadó: PSALMUS 

Katalógusszám: PSAL 036