ha Gramofon - klasszikus és jazz zene

Stílusgyakorlatok három hegedűre

Fiatal hegedűsöknek jelentek meg nemrég fontos művekről készült felvételei. A német cpa kiadó Lena Neudauer előadásában jelentette meg Beethoven Hegedűversenyét és két románcát. Nem könnyű emlékezetesen, markáns mondanivalóval előadni a Hegedűversenyt a számos nagyon jó és a néhány kimagasló bejátszás mellett. Az elmúlt évtizedek technikai fejlődése következtében az, hogy valaki megfelelően eljátssza, már-már fel sem tűnik, de túllépni a megszokotton hasonlón nehéz. Én magam a legkiválóbbnak Menuhin és Klemperer, illetve Mutter és Karajan felvételét tartom, persze mellettük rengeteg kiváló van még, Menuhin-Furtwängler, Perlman-Giulini, Perlman-Barenboim. Ebből látszik, hogy én valami különlegest várok e különleges darab kapcsán, túl a magas szinten megfelelőn. Például bármennyire nagyra értékelem is David Ojsztrahot, még a Cluytens vagy Ehrling kísérte felvételéből is hiányolom az igazi ráérzést.

Zay Balázs

Lena Neudauer lemezén a Cappella Aquileia működik közre Marcus Bosch vezényletével. A zenekar a Heidenheimi Opernfestspiele egyéb területeken aktív együttese. A historikus vívmányokat ötvözik a hagyományos hangszereken való előadásmóddal. Korábbi lemezein Neudauer ugyanezt az irányt választotta, Mozart hegedűversenyeit Bruno Weil kíséretével játszotta lemezre. Ezt olyan iránynak tartom, mely részben teljesen indokolt, s akár ideális is lehet. Ebben az esetben ezt a szintet megközelítik. Bár én magam egy kicsit hagyományosabb hangzást vélnék ideálisnak, ezt is nagyon jónak tartom, csak szubjektíve kissé puritánabbnak annál, ami nekem tetszene. De nem túlságosan az, a kétségkívül klasszicista egyszerűségű játékmód differenciált, átélt, s tág teret ad a szólistának. Neudauer remek hegedűs. Sokra tartom benne azt az odaadást és kidolgozást, amit végig érezni lehet. Igazán beleadja magát, ennélfogva végig leköti a figyelmünket. 

 

Ha valaki tetszést tud kiváltani, és le tudja kötni a figyelmünket az említett, nagy előadások mellett is, kiváló teljesítménynek minősül. Személy szerint nekem például túl gyors a lassú tétel, és ily módon olykor túl egyszerű a dallamvezetés, ezzel együtt azonban kiválónak és adekvátnak érzem. Sok a nagyon jól hegedülni tudó fiatal, akik közt nem kevés ennek ellenére nem tudja igazán lekötni a figyelmünket, s kiváltja a na jó, de-érzését, amihez az társul, hogy akkor már sokkal inkább Szeryng vagy Grumiaux olykor kevésbé makulátlan játékát hallgatjuk szívesen. Lena Neudauer ezt a centrális darabot, hiszen nemcsak a hegedűverseny-repertoár, hanem az egész zenetörténet egyik csúcspontjáról van szó, a sok remek előzmény mellett is kiválóan és érdekfeszítően vette fel.  

 

Neidauer korábbi kiadója, a Hänssler adta ki Profil sorozatában Sosztakovics két Hegedűversenyét az oroszok fiatal hegedűs csillagával, Ivan Pochekinnel, akit az Orosz Nemzeti Zenekar kísér, az ugyancsak ifjú Valentin Uryupin vezényletével. Pochekin felkészült és tehetséges hegedűs, ehhez kétség nem fér. Az előadások minden szempontból profinak és akár reprezentatívnak is nevezhetők. 

Ami tetszik benne, az a természetesség, valami abból, amit David Ojsztrah előadásait jellemezte. A zeneszerző mindkét darabot neki írta, ő mutatta be a műveket, s főleg az elsőről számos felvétel maradt fenn vele. Ezek fő jellemzője az általános zeneiségből táplálkozás. Ojsztrah, mint az egyik legnagyobb orosz hegedűs, az orosz zeneirodalom keretén belül adja elő a művet legjobb tudása szerint. Nem helyezi magát az előtérbe - amit egyébként bizonyos attitűd mellett nem kellene előre tolakodásnak tekinteni, hiszen lehet meglelt kincs felmutatása is. Idővel kialakult egy másik interpretációs irány is, amelyet legjobban talán Gidon Kremer képvisel, s ahová Ilya Gringolts bejátszása is tartozik, míg ennek karmestere, Itzhak Perlman korábbi - Zubin Mehta vezényelte -, élő felvételén inkább a másik irányhoz sorolható, bár Perlman játékában annyi a mély zeneiség, hogy lépten-nyomon lenyűgözi a hallgatót. Ebbe az irányba tartozik Leila Josefowicz Sakari Orami kísérte temperamentumos előadása is. Érdekes, hogy az I. Hegedűverseny első, Nocturne Moderato tételéről Ojsztrah azt mondta: érzések elnyomása. Az ő előadása mintha inkább kifejezné ezeket az érzéseket, míg a későbbi, másik irány helyezte előtérbe a neurotikus küzdelem érzékeltetését. 

Pochekin előadásában az utóbbi annyiban jelenik meg, amennyiben a művekben eleve benne van. Biztos, nagyon jó interpretációk, amelyek kiemelkednek természetes folyásukkal, helyes beállításokkal és relációkkal, de némiképp egyszerűnek tűnnek. Kétségkívül lehet ezt sallangmentességnek is nevezni, és a színvonalat tekintve mindenképp magasra kell értékelni. Én inkább az orosz hegedűiskola méltó folytatásának érzem, mint a két mű kiemelkedő előadásának.  

 

 

A magam részéről azonban többre tartom Bomsori Kim interpretációját az I. Hegedűversenyről. A fiatal dél-korai művésznő a XV. nemzetközi Henryk Wieniawski Hegedűverseny második helyezettje, és a megmérettetést követően a Warner Classics lengyel leánya, a Jacek Kaspszyk vezette Varsói Filharmonikus Zenekar közreműködésével lemezre is vette vele (együtt Wieniawski II. Hegedűversenyével). Az ő előadásában az említett két irány szintézisét látom, nagyon érzékeny, makulátlan tisztaságú játékot, mely ugyan nem megy el az erős effektusok felé, de markáns megoldásokkal van tele. Folyamatosan az éppen előadott részre való közeli és intenzív koncentrálást mutatja. Valahogy lassabb az egész, nem feltétlenül a tempót illetően, hanem a játék elmélyültsége alapján. Érdekes az ilyen nagy, de nem régi alkotások kapcsán tanulmányozni azt, amit egy bizonyos kornál régebbi művek esetében nem tudunk megtenni: az interpretáció alakulását. Feltétel az is, hogy legyen - mint e darab esetében - sok rögzített előadás a kezdetektől fogva. Bizonnyal szükségszerű, hogy a bemutatót játszó és a darabot ezt követően sokszor előadó művész rányomja bélyegét az út elejére, hogy aztán jöjjön egyfajta antitézis, majd idővel a szintézis. Ha meghallgatjuk a mű számos, kiváló felvételét, a képlet természetesen nem ilyen egyszerű, a fenti kategorizálást megkérdőjelezi sok részlet, egészében véve azonban mégiscsak kirajzolódik valami efféle. 

 

Kiadó: cpa 

Katalógusszám: 777559-2

 

Kiadó: Profil Edition Günter Hänssler 

Katalógusszám: PH19073

 

Kiadó: Warner Classics 

Katalógusszám: 01902 9 57632 2 0