ha Gramofon - klasszikus és jazz zene

Titkok és kódok

Teodor Currentzis orosz karmester a MusicAeterna zenekar élén vette lemezre Csajkovszkij VI. szimfóniáját, méghozzá a hangfelvételek jellegzetességeit ismerve egészen formabontó módon.

Fittler Katalin

Csajkovszkij VI. „Patetikus” szimfóniája méltán foglal el különleges helyet nemcsak a szerző életművében, hanem a zenebarátok szívében is. Érzik a mű egyediségét a Csajkovszkij-zene rajongói és a túlzott népszerűségük által gyakran már-már elcsépeltnek ható műveket fenntartással fogadók egyaránt. Az interpretációk gyűjtői megannyi végletes ellentétpárt tudnának felhozni, amikor az előadói értelmezés tükrében mintha más művet hallanánk… A hitelességre törekvő előadói praxis szinte időrendben veszi birtokba a zeneirodalmat, a régi zenétől közelít napjainkhoz, s ki tudja, lesz-e még érvényessége, amikorra elér a 19. századhoz, hiszen időközben áttekinthetetlenül nagy számban maradnak fenn felvételek, amelyekről utólag nehéz lehet majd eldönteni, mennyire voltak mérvadóak…

Talán nem túlzás azt állítani, hogy minden előadói koncepció próbaköve, hogy a VI. szimfóniát ismerő hallgató késztetést érez-e tapsolni a harmadik tételt követően (a művet nem ismerő, „felkészületlen” hallgatót könnyen megtévesztheti a szuggesztív Allegro molto vivace). A hangfelvétel hallgatója más szituációban van, végigvárja a négy tételt.

A MusicAeterna felvétele azok közé tartozik, amelyek nagy eséllyel pályázhatnának ama „lakatlan szigetre magunkkal vitt” felvételek közé jutásért, habár legalább annyira érdemes lakott területben is hallgatni, pontosabban, emberlakta környezetben. Mert olyan felvétel, amelyet nemcsak ajánlani érdemes, hanem amely beszédtémát jelenthet barátok, ismerősök között.

Berlinben készült, 2015 februárjában, 9-e és 15-e között, minden bizonnyal elgondolkodtatva a felvétel készítőit. Örökzöld téma annak feszegetése, hogy mennyire kell és mennyire szabad változtatni belenyúlni a hangzásarányokon, s kiváltképp, hogy mekkora dinamikai skálát érdemes igénybe venni. Előadók gyakran – jogosan - berzenkednek attól, hogy a hangtechnikusok, hangmérnökök megemeljék a lehet finom hangzásokat, és levágják a tetőpontokat, összenyomva az elementáris erejű részleteket. Viszont van másik oldala is az éremnek, miszerint tekintetbe érdemes venni a lejátszó-berendezések (átlagos) képességét a dinamikai szélsőségeket illetően, sőt, érdemes azzal is számolni, hogy elszánt zenerajongók bármit (értsd, a legkomolyabbtól a szórakoztató zenéig mindent) képesek fejhallgatóval hallgatni.

A MusicAeterna előadásánál nem merült fel a beavatkozások kérdése, legalábbis erről tanúskodik a szélsőséges dinamika. Ami azzal jár, hogy a szomszédokra is tekintettel lévő hallgatónak a lejátszó apparátus közelében kell maradnia, hogy „beavatkozhasson” (korántsem zenei meggondolásokból!) a dinamikába. Mert a leghalkabb részletek kedvéért maximálisra kell állítani a hangerőt – viszont amikor hirtelen fortissimo következik, gyors reflexszel kell visszavennie belőle. Ezt a felvételt több mint egészségkárosító lenne fejhallgatóval hallgatni! Ama bizonyos lakatlan szigeten persze más… ahol ideális a környezet az önfeledt zenehallgatásra.

Az előadás: az interpretáció magasiskolája. A hallgató nemcsak átélnivalót kap, hanem közben szembesül megannyi konkrét sajátossággal, olyan többletekkel, amelyeket máskor még csak nem is remélne. Teodor Currentzis a 2004-ben Novoszibirszkben alapított együttesével csodát művel. Úgy tűnik, mintha a muzsikusok számára semmi különbséget nem jelentene a hangversenytermi zenélés és a stúdiómunka. Csak a mű létezik számukra, más semmi. Ennél többet pedig aligha lehetne kívánni.

A felvételt hallgatva észlelt sajátosságok megnevezése szinte közhelyszerűen hatna, a szavakkal való megközelítés megrekedne a technikai kivitelezés felszínének dicséretén (habár kevés zenekar játékában lehet megcsodálni ilyen nagy ívű vonókezelést, amikor a vonós szólamok egy emberként törekednek az intenzitás növelésére). A mesteri hangszerelésről is inkább értekezni szokás, semmint hangzó valósággá tenni azt.

E csoda elsősorban a dirigensnek köszönhető. A görög-orosz karmesterként számon tartott Currentzis sokoldalú művészegyéniség, aki zongorázni, majd hegedülni tanult, és zeneszerzés-tanulmányokat is folytatott, mielőtt a karmesteri hivatás mellett döntött volna. E minőségben a Szentpétervári Konzervatórium karmesteriskolájának rangját erősbíti (Ilja Musin egykori növendékeként). De Currentzis színészként is tevékenykedik – és a CD kísérőfüzetében olvasható tanulmánya értékes irodalmi vénáról is tanúskodik. Pontosabban, mindezek együttvéve olyan sokoldalú előadóművészt eredményeznek, aki az interpretációt illetően a művet tartja perdöntő fontosságúnak. Tehát, közölt és rejtett programoknak utánagondolva, a szerzői szándék felszínre hozását tekinti feladatának. Nála a sokoldalúság nem vezet sem a tehetség (és energia) szétforgácsolódásához, sem pedig „mindenevéshez”. Megszerzett tapasztalatait kamatoztatva, a komplexitás igényével nyúl a művekhez.

Pátosz, melankólia – címkék csupán. Ami a felvételen átjön: életérzések kaleidoszkópja. S aki tudatosítani akarja az átélteket, megteheti Currentzis irodalmi értékű kísérőszövegének elolvasásával. És összefüggésbe hozhatja a tudatos művészi felelősséggel a lebilincselő élményt.

Cím: Tchaikovsky: Symphony 6 “Pathétique”

Kiadó: Sony Classical

Katalógusszám: 88985404352