Újjászülető blues

AG Weinberger, a világot bejárt magyar bluesgitáros Reborn című lemezén újraértelmezi, saját elképzeléseihez igazítja az évszázados múltra visszatekintő műfajt.

Hazánkban talán kevéssé ismerik a kiváló magyar muzsikus nevét, ami érthető, hiszen rengeteget turnézott külföldön és évekig az Egyesült Államokban, ahol olyan zenészekkel játszott együtt, mint Al DiMeola, John Mayall, Chick Corea és James Blood Ulmer, Nashville-ben lemezt is készített. Nemrégiben jelent meg a sorban kilencedik lemeze, a Reborn. A lemezről általalában és egyed dalokról maga AG Weinberger így vallott:

„A blues mint műfaj - úgy stilisztikai, mint kulturális szempontból - már a múlt század ’40-es éveinek közepétől gyakorlatilag megszűnt. Megváltoztak a történelmi, szociális és ideológiai körülmények, más lett az igény, más lett a „business”, azokban az években már megváltozott a modern kor kulturális befolyása. A második generációs blues zenészektől (Muddy Waters, Howlin’ Wolf, Little Walter, etc.) napjainkig ez a műfaj egy állandó fúziónak a mindenkori részévé vált.

A Reborn című album egy új esztétikai nyelvezetet, egy érdekes zenei ötvözetet kínál közönségének. Tudatosan választottam ki a kísérőzenészeimet, közreműködőimet erre a lemezre. Pontosan tudtam már, még az előkészítés időszakából, milyen fajta hangzás és játékmód lesz a lemez jellegzetessége. Egy dolog bizonyos: ez nem egy blueslemez a terminológia klasszikus és kereskedelmi értelmében. Áttételesen talán kapcsolódik a műfajhoz, szellemiségében és ideológiájában azonban nem... Producerként és előadóként figyeltem arra, hogy egy klisémentes anyag szülessen, és még véletlenül se essünk bele a „Hendrix ízű” riffalapú öncélúság csapdájába. Minden számnak megvan a sajátos hangulata, de mégis egységessé vált az egész lemez a közreműködő jazz zenészek sajátos ritmikai és harmóniavilágának köszönhetően.

1. Wang Dang Doodle – ezt a klasszikust már régen rögzíteni szerettem volna. Erre most volt lehetőségem... Valószínűleg a „blues police” letartóztatási parancsot fog majd kiadni ellenem, mert ebből a „hard core” Willie Dixon-számból egy remek, groove alapú, jazz és világzene hangulatú zenei szituáció keletkezett, ami nagyvonalúan teret ad modern és posztmodern improvizációknak.

2. Sweet Little Number – ritkán adódik alkalom egy saját szám „remake-jére”...1996-ban jelent meg a dal első változata, ami egy „mustang sally” típusú groove-ra épült. A story igaz, tényleg volt egy ‘majdnem kalandom’ 1994-ben egy kiskorú pincérlánnyal Isztambulban. Szerencsémre időben észrevettem és bölcsen továbbálltam. A mostani verzió ellenben egy kortárs, new orleans-i hangulatú és egy kicsivel lassúbb tempójú zene lett. Nekem ez tetszik jobban...

3. On The Wrong Side – ez egy vadonatúj szerzemény, ami a több mint 35 éves karrierem alatt felgyűlt tapasztalatok és észrevételek summájáról szól. Gondolom és remélem, hogy sokan magukénak fogják érezni e dalban hallható gondolatokat, mert ugye, mi itt Kelet-Közép-Európában, mindannyian a „Blues rossz oldalán” születtünk. A szabadság nagy amerikai illúziója hatására elképzelhető, hogy néhányan téves, önámító döntésekre alapozták életük felvállalását. Ez a becsapottak dala...

4. The Fool’s Lucky Day – ez a lemez egyik „anti” szerelmes dala. Egy klasszikus shuffle, egy rendhagyó ‘turnaround’ és egy világsztár vendég teszik a számot emlékezetessé. Bob Margolin slide-ozik a felvételen.

5. It Wouldn’t Be Enough Fro You – a második saját dal remake-je, szintén a ‘96-ban megjelent albumomról. A jelen verzió mindenképpen érettebb úgy zenei, mint a produkció szempontjából. A levegősebb hangszerelés egy sokkal lazább és élvezetesebb élményt nyújt az eredeti változatnál. Jó lett...

6. Slippery Slope – ez aztán egy igazi örömjáték volt. Van ebben jazz, rockabilly, blues, americana és ki tudja még mi mindent fedezhet fel benne a hallgató. A lemez egyetlen instrumentális felvétele, de terjedelme ellenére is remekül élvezhető.

7. Just One Minute – egy country ballada, gyönyörű és rendhagyó harmóniavilággal, inspirált dallammal, remek hangszerelésben, ami a férfi lélek sebezhetőségéről és érzékenységéről szól. Kitűnő választás lehet, mondjuk egy kibékülési keringőzésre... tessék csak, tessék... egy két há... egy két há... When the heart use to fail, and the soul getting hurt...

8. Cadillac Blues – a detroiti születésű Johnnie Bassett remek dalának egyéni és érzelmi töltetű feldolgozása, annál is inkább, mert saját élményeimből táplálkozik... nekem volt egy 1960-as Fleetwood-om, amivel jónéhány hódítási kalandban vettünk részt, még amikor Las Vegas-ban éltem... ez egy jó autó...

9. Shoot – ez a dal nem is volt betervezve... az utolsó előtti napon, amíg a csapat jóízűen habzsolta a napi oroszkrém tortáját, addig gyorsan megírtam ezt a számot... mert kellett még egy dal... de nem lett rossz... ugye?

10. Caroline – ő egy létező lány, nagyszerű és forró kapcsolatunk volt Las Vegas-ban... a dalban elhangzottak minden szava igaz... meghívtam a koncertre... remélem el tud jönni...

11. Reborn – a lemez címadó zenei szituációja... egy viszonylag egyszerű, de ezoterikus szimbolikával fűszerezett bevezető után a zene veszi át az uralmat - a hallgató lassan belesodródik egy poliritmikus, kortárs zenei elemeket büszkén lobogtató, szellemileg és érzelmileg felszabadult dimenzióba... ezt a dolgot a koradélutáni órákban vettük fel, de ezután már nem tudtunk egy érdemleges hangot sem összejátszani a nap hátralévő részében... úgyhogy hazamentünk... azt hiszem, mindannyian megilletődtünk egy kicsit attól a tértől, amit ez a zene megnyitott előttünk... de remek és izgalmas helyzet lett belőle...

12. I Am The Water – világszerte édesvízhiány van, a következő nemzedékeknek egyre nehezebb lesz majd vízhez jutni, mert a mi generációnk felelőtlenül és önző módon nem akar tudomást venni erről a tényállásról. Ez a kis dal – ami meglepően rendhagyó felvétel egy gitáros részéről, mert csak zongorakísérettel hangzik el – fel szeretné hívni a figyelmet erre, az egész világot egyre élesebben érintő kihívásra.”