ha Gramofon - klasszikus és jazz zene

Világi rózsafüzér

Richard Strauss egy dalától kölcsönözte címét a koncerten sikerrel vizsgázott dalösszeállítás, amely két lett komponista dalterméséből is ízelítőt ad. Felfedezésre kétszeresen is okot ad az a felvétel, amelynek műsorával először 2016-ban lépett közönség elé az előadó-páros Jūrmalában, ahol az Őszi Kamarazenei Fesztiválján kiérdemelte a nagydíjat. A szoprán Inga Kalna és zongorakísérője, Diana Ketler (neve a korongon betűhibával szerepel) Richard Strauss kilenc dala közé két lett zeneszerző kompozícióit ékelte, akik a német komponista (1864-1949) fiatalabb kortársai: Alfrēds Kalniņš (1879-1951) gazdag daltermésből és Jānis Mediņš (1890-1966) dalai közül egyaránt öt gyöngyszem szerepel (közülük kiváltképp az előbbinek érdemes megjegyezni a keresztnevét is, hiszen fia, Jānis is apja hivatását választva, zeneszerző). 

Fittler Katalin

Ismeretterjesztő funkciót is betölt tehát a felvétel, ráadásul ezt élményszerűen teszi! Aligha lehet oka restelkedésre bárkinek, amiért korábban nem ismerte e két lett szerzőt – valóban nagy igazságtartalma van a közhelyes állításnak, miszerint a zeneirodalom „kimeríthetetlen gazdagságú”.

Más kérdés, hogy a két előadó neve is ismeretlenül cseng világszerte, jóllehet, mindketten nemzetközi karrierrel büszkélkedhetnek (Ketler ráadásul csaknem két évtizede a londoni Royal Academy of Music tanára). Az elsősorban operaénekesi karriernek talán része van abban, hogy Kalna (*1972) dalénekesi teljesítménye ezalkalommal került első ízben megörökítésre. Mindkettejük szakmai életrajza biztosíték arra, hogy figyelemre méltassuk produkciójukat.

 

 

A bő háromnegyed órás műsor egyaránt élvezhető „zenei” élményként, tehát a szövegek ismerete/értése nélkül, valamint hasznosabb a kísérőfüzet információinak felhasználásával élve, a szöveget követve hallgatni a dalokat (a német illetve lett szövegekhez angol fordítás társul – kivételt a 14. dal jelent, Kalniņš Minjona-ja; ezt Goethe német szövegével szólal meg).

A zongorakíséretes dalokkal nem is pódiumot, de színpadot varázsolnak a zenehallgatásra szánt helyiségbe (szobába) – mintha csak megszívlelte volna a néhai muzsikus-anyuka instrukcióját az énekesnő, miszerint a pódiumon mindent „eltúlozva” kell játszani. Ez a – a dalok felépítésével, érzelmi ívével mindig összhangban lévő – túlfűtöttség néha zavaró; mint amikor a túlzott kinagyítás már-már a látvány összképének rovására megy! Mondhatni, „operás” – de igazságtalan lenne, hiszen még a manírok is a kifejezés őszinteségének szolgálatában állnak (ilyenkor aktuális a megjegyzés: a kevesebb néha több!). Mindenesetre, kétségkívül leköti a figyelmet – még akkor is, ha rosszallóan csóváljuk fejünket egy-egy kirívó megoldás hallatán. A személyességnek másfajta túlzásával él a zongorakísérő, előadási utasításokat meglehetősen szabad értelmezésével, alkalmanként szélsőségesen lassú tempó választásával. Mondjuk, szíve-joga az előadónak a „saját testre szabás” – de nem kellene olyan kimódolt pózokba kényszeríteni a zenét, mint amilyenbe nemritkán ők kényszerülnek, amikor a kísérőfüzet címlapjára vagy belső illusztrációjához kell modellt állniuk illetve ülniük. 

A dalok hallatán remélhetőleg sok énekes kap kedvet, hogy repertoárját lett szerzők műveivel bővítse.

 

Kiadó: SKANI

Katalógusszám: 083