ha Gramofon - klasszikus és jazz zene

Violetta és Gilda ostroma

Beverly Sills, az ötvenes, hatvanas és hetvenes évek csillogó szopránjának két legfontosabb szerepéről készült archív felvételeket Zay Balázs ismerteti.

Zay Balázs 

A Warner kiadó Beverly Sills két teljes operafelvételének újrakiadását is megjelentette. A Traviata 1972-ből, a Rigoletto 1979-ból való. Mindkét felvétel joggal sorolható a mű jeles felvételei közé, ami nagy szó, hiszen mindkettő a legtöbbet játszott és leggyakrabban felvett operák közé tartozik. Olyannyira, hogy számtalan operáról még egyetlen felvétel sem létezett, mikor e kettőről már több is készült.

A két felvétel több szempontból is hasonló. Sills nagyon szép hangú, szólamát részletekbe menő kidolgozottsággal előadó szoprán, lírai, egyáltalán nem nagy, ugyanakkor nagyon biztos és konzisztens hanggal. Ez mindkét darabhoz illik. Közös eleme a két felvételnek továbbá a hasonló vezénylés is.

A Traviata karmestere Aldo Ceccato, akit elhanyagoltak a lemeztársaságok, pedig intelligens, jó karmester. Vezénylése nyugodt, kiegyensúlyozott, ugyanakkor nagyon kidolgozott és összefogott. Sills kivételesen szép Violettát varázsol elénk. Felvétele a legmagasabb kategóriába tartozik, Ileana Cotrubaséhoz és Pilar Lorengaréhoz mérhető. A sok hasonlóság mellett némi eltérés, hogy mind Cotrubas, mind Lorengar hangjának líraiságához többet ad a hang finom rezgése, míg Sills esetében a könnyű hang biztossága emelhető ki. Ez a tulajdonság vezethetett ahhoz, hogy Norma nem kisebb, könnyebb hangra írt szerepét is kiválóan alakította.

Alfredót Nicolai Gedda énekli a tőle megszokott igényességgel, csodálatos hanggal. Az alakítás tekintetében Alfredo Kraus, Giacomo Aragall, Plácido Domingo, Luciano Pavarotti megformálása izgalmasabb a hang szépségéhez párosuló több érzelem miatt, ám egy par excellence svéd tenoristától nem tőle idegen jellegzetességet kell várni, hanem a hozzá kapcsolódót értékelni.

Giorgio Germont szerepében Rolando Panerait halljuk, aki szándékolt erélyességgel énekel. Ehhez hasonlatosan formálta meg a szerepet később, Riccardo Muti első felvételén, Renato Bruson is. Ez indokolt a lánya előmeneteléért küzdő apa kemény fellépése fényében, ám mindkét énekes karakterétől eltér némileg.

Sills és Ceccato nem a lemezfelvételen adta elő együtt először a Traviatát, fennmaradt egy élő felvétel velük és Alfredo Krausszal a Nápolyi San Carlo Színházból 1970-ből.  

A Rigoletto karmestere Julius Rudel, a New York City Opera tapasztalt karmestere, akivel szerencsére több felvétel készült, mint Ceccatóval. Rudel roppant tapasztalt operakarmester. E lemezének jellegzetessége a kidolgozott, lágy hangzás, és a drámaiság kerülése. Már a zenekari bevezetésben sem emeli ki a csúcspont drámaiságát. A folyamatos, adekvát háttér azonban szép, és lehetőséget ad arra, hogy a zene különösebb expresszivitás nélkül is hasson.

Sills Gilda szerepében is csodálatos. Ahogy hangja alapján született Violetta, úgy született Gilda is.

Rigolettót Sherrill Milnes énekli, remekül. Csodálatos, hatalmas, erős hang, amit Milnes igen visszafogottan használ, remek technikával, és a visszafogottság mellett is erős expresszivitással, aktív és elfojtott energiákat egyaránt éreztetve. Nekem különösen tetszik, hogy nem olcsó külsőségekkel, a zene szépségét rontó expresszivitással teremti meg a szerep feszültségét. Milnes korábban már felvette a szerepet stúdióban Richard Bonynge vezényletével, Joan Sutherland és Pavarotti mellett.

A mantovai herceget Alfredo Kraus énekli, akinél többször talán senki nem énekelte a szerepet. Két másik stúdiófelvétele is készült korábban, Ettore Bastianini és Renata Scotto mellett Gianandrea Gavazzeni vezényletével 1960-ban, illetve Robert Merrill és Anna Moffo mellett, Solti György vezényletével 1963-ban. Emellett több, mint tíz élő felvétele is fennmaradt. Éneklése csodálatos, nem csoda, hogy ilyen gyakran énekelhette a szerepet. Habár vokálisan tökéletes, mintha nem mozogna annyira otthonosan a mantovai herceg szerepében. E téren épp ellentétes a helyzet a Traviatával. Kraus mindenkinél jobban testesíti meg Alfredót, de a mantovai herceg nem kifejezetten az ő szerepe. Giuseppe di Stefano, Mario del Monaco, Placído Domingo, Pavarotti mind-mind közelebb állnak a léha csábítóhoz.

Sparafucile szerepében a fiatal Samuel Rameyt halljuk, nagyon jó, persze nem annyira hátborzongató, mint Martti Talvela (Bonynge) vagy Nicolai Ghiaurov (Riccardo Chailly).

Sills emigráns ukrán zsidó szülők gyermekeként született 1931-ben. Két évvel korábban született szintén Ukrajnában egy később Izraelbe emigrált énekesnő, Netania Davrath, aki a már említett eminens Violetta-csoport további tagja lehette volna csodálatos hangja alapján, de sajnos egyetlen operafelvétele sem készült. Ami Sillt illeti, több felvétele nincs jelenleg forgalomban, pedig jó volna hallani többek közt a Normában vagy a Korinthosz ostromában.

Verdi: Traviata

Kiadó: Warner Classics

Katalógusszám: 0190295735876

 

Verdi: Rigoletto

Kiadó: MagneoTon

Katalógusszám: 0190295735883